Ákos 5

Ákos, a vidám szülinapos

Egész nap fel volt pörögve, már nagyon jól tudja, hogy ez a nap róla szól(t). Ebédet is rendelt (sütőtök-krémlevest – ez az abszolút kedvenc, de sajnos be kellett érje  a toplista következő helyezettjével, a húsgombóclevessel, mert nem találtunk sütőtököt; második “bundás husi” és krumplipüré; desszert: vaníliafagylalt). Délutánra ő is meghívott egy-két vendéget. Nem volt nagy buli, de Zolikával Ali babát játszottak két törülközővel, és csaptak is akkora lármát, mint 40 rabló…

A torta miatt is sokat alkudoztunk. Szeretett volna marcipános/cukorpasztás, állatfigurás tortát, de nem mertem bevállalni, és rendelni sem akartam. Jó lett volna a Tapsihapsi-forma is, de arról is lebeszéltem, melt nem lehetett volna krémes. Az emeletes, krémes torta végül jó kompromisszum volt.

A nap fénypontja, a hetek óta várt esemény: a Lego kibontása. Hónapokig mérlegelte, melyik legyen az ajándéka, végül egy egész vár lett, lovakkal, lovagokkal, királlyal, királynővel stb. Mindenki pótolt az ajándékba, tudtával és beleegyezésével, így nem volt már meglepetés. Kb két hete megérkezett, s az igazság az, hogy sokkal jobban játszott vele, milőtt kibontotta volna: elgondolta, h melyik figurákat adja majd Borcsának, hogy hogy alakítja át a testőröket lovas katonává, hogy a királyt és a királynőt a díszpáhlyból kiköltözteti, mert oda pont be lehetne kötni a négy lovat stb. Aztán ma, amikor végre kibontottuk, kezdődött a nyafogás és a hiszti, mert nem találta a páncélt, a ló szarvát, mert más is játszani akart stb. Na, de kialakul majd ez is.

szeptember 5, 2012 at 10:30 du. Hozzászólás

Eljövendő nyaralásunk

Kétféle ember van: aki idén már volt a tengerparton, és aki ezután megy. Mi a harmadik csoportba tartozunk: nem voltunk, s bár terveztük, nem megyünk idén (sem) tengerpartra.

A magyarázat: hétvégén Nagyváradon és Félixfürdőn voltunk Elvin és Heni esküvőjén. Anyát, apát, Ákost, Balázst, Tamást – mindenkit megviselt az út, a szállásfoglalás körül kialakult fejetlenség, az, hogy szállodában nem tudtuk jól kipihenni magunkat stb. Rájöttünk: nem vagyunk még felkészülve a hosszú útra, az egy hetes (vagy hosszabb) hányódásra. Persze a tengerpart, a homok, a napsütés sokmindenért kárpótolna, de félő, hogy senkinek sem lenne pihentető. Mi pedig pihenésre vágyunk. Kikapcsolódásra is, de elsősorban pihenésre.

Éppen ezért itthon nyaralunk. Apa kivesz egy hét szabadságot, minden nap máshová kirándulunk, nem várásolunk, nem főzünk, kifőzdékben és vendéglőben ebédelünk, nem kapcsoljuk be a mosógépet, félretesszük a mosható pelenkát, és csak aludni jövünk haza (délután nem is muszáj). A laptopokat is csak azért kapcsoljuk majd be, hogy feltöltsük az aznapi képeket. És jövőben remélhetőleg mégis nekivágunk a román tengerpartnak, kb ahogy idén terveztük: low budget, sátorral, kempingben. Tamás is nagyobb lesz, remélhetőleg egyszerűbb lesz majd az etetése, altatása, járni fog, ülni fog stb.

augusztus 14, 2012 at 11:18 de. Hozzászólás

Újabb lemaradást pótolunk

Kopaszok

Continue Reading augusztus 10, 2012 at 2:22 du. Hozzászólás

Update

Most már vége, lehet róla beszélni: kb 10 napig sorra estek ágynak a gyerekek, nagy lázzal. Balázs kezdte, Ákos folytatta, Balázs miután majdnem jól volt, megintt, Ákos is két nap “jobbulás” után ismét belázasodott, s mikor már mindketten csak egy-egy kicsit taknyoltak, köhögtek, Tamás produkált egy ijesztő 39,7 fokos lázat, majd pár nap elteltével ismét. Ilyen járvány dúl: hullámokban jelentkeznek a tünetek. Apa is, Anya is kapott belőlük, de nem magas lázat, csak torokfájást és köhögést. Ma már mindenki jól van, lassan elfogytak a szirupok és cseppek is.

Persze Ákos nem volt óvodában, Balázs nem ment bölcsödébe, így Anya belekóstolhatott abba, milyen is a 3 gyerekes hétköznap. Hát fárasztó. Meg is látszik a tejhozamon is. Tamás alig gyarapodott az elmúlt hetekben, előbb utóbb tejport is fog kapni.

Mielőtt a szoptatáspártiak nagyon nekünk esnének: nem csak a betegség hetéről van szó, harmadik hónapban pl. csak 450 gr-ot gyarapodott a súlya. A háziorvos szerint nagyon kevés. De ő is szoptatáspárti, ezért mindenféle keresztkérdéssel derítettük ki, hogy indokolt lenne tejporral is pótolni a szoptatást: ha lefejt tejjel kínáltuk, elfogadta, esti szopi után becuppantott még 80-90 ml-et.  Anya is túlontúl fáradt (többek között a gyakori éjjeli szoptatások miatt – nem megoldható, hogy egy ágyban aludjunk), nappal sem tud pihenni.

A kis daganat eltűnt a Tamás lépéről. Nem látta az ultrahangos orvosnő. Ami jó. Mert ha meg is van valahol, akkor bizonyára nagyon kicsi már. Ami viszont kicsit aggasztó: meg van nagyobbodva az egyik veséje és neki sem sikerült a hallástesztje. Biztosan hall, sőt, azt kell mondanom, hogy kis mimóza: minden zaj elvonja a figyelmét, ha szopizik, nem tud aludni, ha a testvérei hangoskodnak stb., de vissza kell menjünk még mindenféle kivizsgálásra, sajnos. Ezeket leszámítva derűs, mosolygós baba, 2 hónaposan már aktivan kommunikált bárkivel, aki rámosolygott. Ügyesen fog, tanulmányozza a kezébe akadó plédeket, játékokat és persze a kezét.

Balázs egyre érthetőbben beszél, de még messze bagyunk attól, hogy bármit értésünkre tudna adni szavakkal. Hamar vált dühös sírásba, mutogatásba és az aztat! vagy eztet! türelmetlen ismételgetésébe, ha valamit kér. Mozgása ügyesedett, bár gyakran elvágódik még. Amin meglepődtünk: volt türelme gyöngyöt fűzni. Igaz, hocs csak azt a 6-7 szemet, amit kihalászott a többi közül, mert azok tetszettek neki. Máskor is csinál ilyent, pl. a legós ládából kivette az összes sárga kockát és tornyot épített belőle. Amikor meglátta, hogy Ákos építményében is van sárga, képes volt szétszedetni az egészet, mert neki kellett pont az…

Balázs elég fura dolgokat kedvel: a nedves törlőkendőkért pl. bármire képes. Ja, és nagyon kitartóan bömböl, ha neki kell (vagy nem kell) valami. Volt rá példa, hogy visszautasította a levest, pedig meg sem kóstolta (egyik kedvence volt, céklaleves). Négy órán keresztül éhségsztrájkolt, mert csak akkor adtunk volna neki másodikot, ha megeszik egy kiskanál levest. Ő nyert.

Jár úszni. Ma a hatodik alkalom volt, és most már kezdte élvezni. És ő is rákapott a rajzfilmnézésre: Micimackó a kedvence, a 77-es klasszikus. Hálistennek annak is nagyon örül, ha könyvet “olvasunk” együtt, azaz a képeket nézegetjük. Ákos is tud már mesélni neki így – ezek a szülői szívet legjobban melengető pillanataik. Máskor is jó testvérek, nagyon ragaszkodnak egymáshoz, és ha valamelyik nincs jelen, a másik hiányolja, mert egyedül unalmasabb játszani. Reméljük Tamás is felzárkózik hozzájuk.

Ákos egyre több butaságot “tanul” az óvodában. Csúnyán beszél, pontosabban nyersen… valahogy nem gyerek sázjába való pl. ha fingot mond purci helyett. Ha kell, ha nem: ellenkezik (gondolom életkori sajátosság), de nem átall kényeskedni, nyávogni, selypíteni. Jó lenne, ha ezt is kinőné.

Az új tanügyi változások miatt (nulladik osztály) Ákos iskolába iratása is egyre égetőbb kérdés. Nehéz dönteni arról, mi is lesz majd jó neki.

február 22, 2012 at 10:25 du. Hozzászólás

Tejfeles szájú

december 19, 2011 at 11:38 de. Hozzászólás

Babszemék hétköznapjai

Telnek-múlnak a hetek, Babszeméknél is.

Tamáska egyre nagyobb és egyre ügyesebb. Jú kisbaba: eszik, alszik, ritkán sír. Két nehéz napunk volt összesen, amikor visítva sírt órákig, és kifeszülve rúgott közben. Testvérei mindig felemelt lábbal, kucorgó pózban vészelték át a görcsöket, ezért új volt ez a reakció, és nyugtalanító is. De minden rendben van.

Az a fránya kis daganat sem nőtt, amiről ezen a blogon nem számoltunk be. Még a terhesség alatt látszott az ultrahangon, de a nőgygyász nem tudta eldönteni, mi az. Egy naposan ultrahangozták, röntgenezték, aztán arra jutottak a neonatológusok és a sebészek, hogy “csak” egy 1,5 x 1,7 cm-es ciszta a lép és a rekeszizom között, ami remélhetőleg felszívódik idővel. Persze nem tudják pontosan, mi az, mert nem műtötték (hálistennek). S ha egy sebésznek nem az az első reakciója, hogynekiesik  szikével, valóban nem lehet nagy a probléma. Tamáska közben eszik, pisil, kakál, purcil, szépen gyarapodik a súlya, ez pedig azt jelenti, hogy semmiben nem zavarja az a valami. Pár napja ellenőrzésen is voltunk, a sebész szerint is minden rendben. A hallástesztet is megismételtettük, most sem sikerült, viszont emiatt sincs pánikhangulat itthon, mert míg annak idején Balázska feltűnően süket volt a külvilág zajaira, mégis hall, Tamás felriad a zajokra, uhogy nagy valúszínűséggel csak a körülmények nem feleltek meg a kivizsgálásra, ill. lehet valami kis fülzsír, ami miatt nem jön ki az eredmény. Majd a fülorgégész megmondja, valamikor januárban, mert addig nem szándékozunk orvosokhoz menni…

Balázska még nem beszél, csak szavakat és egészen rövid, két-három szavas mondatokat mond. Emiatt sokszor nem tudja elmopndani, mi a baja, frusztrált, sír, és elég hamar feladja a próbálkozást. Na, de alapvetően víg kedélyű, mosolygós (minenkit levesz a lábáról ezzel), barátságos. A bölcsödét is megszokta, és hálistennek nem betegeskedik sokat mióta közösségbe jár. A nagy újdonság: végre megy úszni. Legalább egy éve készülünk erre.  Előszörnagyon lelkes volt, aztán Apa szerint megijedhetett a nagy víztől, nem nagyon akarta elengedni a nyakát. És lehet, hogy sok is neki az egy órás foglalkozás, kb 40perc után elbágyad, már nem elég aktív. Na, de csak kétszer volt, reméljük szép lassan belejön.

Ákos is szeretne menni úszni, ismét. Sajnos egyáltalán nem kitartó, vagy semmi nem érdekli annyira… Ezért kellett lemondani az úszásról, a zeneoviról is, ezért nem erőltettük sem az atlétikát, sem a német órát. Nem baj, persze, alig 4 éves, jobb, ha a játszás és a szaladgálás érdekli. Meg a rajzfilm. Sok vita van emiatt, de nna, valahogy mindig megegyezünk.

Dióhéjban ennyi.

december 19, 2011 at 10:56 de. Hozzászólás

Mint három tojás…

Ezt a képet muszáj még feltölteni. Balázs születése után készült az első verzió, akkor csak két babszem volt rajta. Most három. Ugye hasonlítanak.

(Balról jobbra: Balázs, Ákos, Tamás)

november 18, 2011 at 11:43 de. 4 hozzászólás

Régebbi bejegyzések


Top Posts

Blog Stats

  • 96,357 hits