Babszemék hétköznapjai

Telnek-múlnak a hetek, Babszeméknél is.

Tamáska egyre nagyobb és egyre ügyesebb. Jú kisbaba: eszik, alszik, ritkán sír. Két nehéz napunk volt összesen, amikor visítva sírt órákig, és kifeszülve rúgott közben. Testvérei mindig felemelt lábbal, kucorgó pózban vészelték át a görcsöket, ezért új volt ez a reakció, és nyugtalanító is. De minden rendben van.

Az a fránya kis daganat sem nőtt, amiről ezen a blogon nem számoltunk be. Még a terhesség alatt látszott az ultrahangon, de a nőgygyász nem tudta eldönteni, mi az. Egy naposan ultrahangozták, röntgenezték, aztán arra jutottak a neonatológusok és a sebészek, hogy “csak” egy 1,5 x 1,7 cm-es ciszta a lép és a rekeszizom között, ami remélhetőleg felszívódik idővel. Persze nem tudják pontosan, mi az, mert nem műtötték (hálistennek). S ha egy sebésznek nem az az első reakciója, hogynekiesik  szikével, valóban nem lehet nagy a probléma. Tamáska közben eszik, pisil, kakál, purcil, szépen gyarapodik a súlya, ez pedig azt jelenti, hogy semmiben nem zavarja az a valami. Pár napja ellenőrzésen is voltunk, a sebész szerint is minden rendben. A hallástesztet is megismételtettük, most sem sikerült, viszont emiatt sincs pánikhangulat itthon, mert míg annak idején Balázska feltűnően süket volt a külvilág zajaira, mégis hall, Tamás felriad a zajokra, uhogy nagy valúszínűséggel csak a körülmények nem feleltek meg a kivizsgálásra, ill. lehet valami kis fülzsír, ami miatt nem jön ki az eredmény. Majd a fülorgégész megmondja, valamikor januárban, mert addig nem szándékozunk orvosokhoz menni…

Balázska még nem beszél, csak szavakat és egészen rövid, két-három szavas mondatokat mond. Emiatt sokszor nem tudja elmopndani, mi a baja, frusztrált, sír, és elég hamar feladja a próbálkozást. Na, de alapvetően víg kedélyű, mosolygós (minenkit levesz a lábáról ezzel), barátságos. A bölcsödét is megszokta, és hálistennek nem betegeskedik sokat mióta közösségbe jár. A nagy újdonság: végre megy úszni. Legalább egy éve készülünk erre.  Előszörnagyon lelkes volt, aztán Apa szerint megijedhetett a nagy víztől, nem nagyon akarta elengedni a nyakát. És lehet, hogy sok is neki az egy órás foglalkozás, kb 40perc után elbágyad, már nem elég aktív. Na, de csak kétszer volt, reméljük szép lassan belejön.

Ákos is szeretne menni úszni, ismét. Sajnos egyáltalán nem kitartó, vagy semmi nem érdekli annyira… Ezért kellett lemondani az úszásról, a zeneoviról is, ezért nem erőltettük sem az atlétikát, sem a német órát. Nem baj, persze, alig 4 éves, jobb, ha a játszás és a szaladgálás érdekli. Meg a rajzfilm. Sok vita van emiatt, de nna, valahogy mindig megegyezünk.

Dióhéjban ennyi.