Az első Totyogó Motoros Találkozó

Anyáék nagyon pihentek… Kitalálták, hogy megszervezik az első TMT-t. Nem tudjuk, volt-e ilyen valahol, valamikor, de mi nagyon jól éreztük magunkat. Szó ami szó: a sportpályán rövid ideig furikáztunk, a felvonulásra is alig lehetett összeterelni mindenkit (nem is sikerült), de persze nem is ez volt a lényeg. Kipróbáltunk mindenféle járgányt, labdáztunk, körhintáztunk, homokoztunk, csúszdáztunk, kisautókkal játszottunk, ettünk-ittunk. Talán lesz folytatása, addig is nézzétek meg ezt a kis videót:

Motolbicikli

Minden utazás, kirándulás, találkozás mellett az idei nyár fénypontja a motolbicikli. Először csak egy volt, aztán egyre több, amivel játszani lehetett. A játszótéren minden motorra hasonló, lábbal hajtható járgány elbűvölt (persze az autók és biciklik is, na de a motolok mindenek előtt). Végül kaptunk egyet kölcsön, amivel nagyon hamar megtanultam száguldani (a sok fékezéstől tönkre is ment az új szandálom és a tornacipőm orra). S végül, íme a csúcs:

Kicsit nagyobb, mint a kölcsön motor, és az enyém. Közeledő születésnapomra kaptam Katától!

Fitymaszűkület, heresérv

Rég nem frissítettük ezt a naplót, pedig nap mint nap zajlanak az események. Sokat-sokat játszom, a nyáron utaztunk is hébe-hóba, vendégek is voltak, de talán azt is mondhatjuk, hogy semmi rendkívüli nem történt. Anya szerint egyre szófogadatlanabb vagyok, de igazából csak most tanulom, hol a határ a szabad és nem szabad között. Sajnos a tudás ára néha a büntetés…

Többször voltunk fütyidoktornál. Úgy tűnt, elkerülhetetlen a műtét, mert nem csak fitymaszűkületem, de heresérvem is van. A tegnap végre látott az a sebész is, akihez a gyermekpoliklinikáról küldtek, és véleménye szerint nem sürgős most műteni. Anya más állapotára való tekintettel bizonyára csak jövő nyáron fekszünk majd be az egyes gyermekkórházba, ahol egy altatás alatt mindkét műtétet elvégzik. Reméljük addig felhőtlenül telnek majd napjaink, s gyakrabban írok.