Májusi portré

Az öntudat ébredése

Anya nagyon büszke rám, mert szerinte szépen beszélek. R betűt még nem mondok, de azért elég jól érthető, mit szeretnék közölni.

Ma nagy nap van. A reggel a következő hangzott el:  Ákos felvitte a motorbiciklit a mosógépre. Nem anya vitte fel. Én vittem fel. Többször nem mondtam, hogy én, de úgy tűnik, tudom mit jelent.

20 hónaposan az élet

Rettenetesen elfoglalt vagyok. Reggeltől estig játsani kell. Reggel, miután egy órán keresztül rángatom anya ruháját, hogy menjünk a játszótérre, nem vagyok hajlandó felöltözni. Aztán ha kint vgyunk, nem vagyok hajlandó hazjönni ebédidőben. Aztán elalszom az étellel a számban. Aztán jó esetben másfél órát alszom, mert kell menni ki… Ugyanaz a menetrend, mint délelőtt: ki sem akarok menni, be sem akarok jönni.

Nagy elfoglaltságom a nyelvtanulás. Tudok már alapszavakat románul is: da, nu, bine, nu-i voie.

A homokozás mellé felzárkózott a pancsolás is: Laci tata egy egész veder vizet adott, s miután szétpancsoltam, hozott még egy vedernyit…

Szobatisztaság még messze… Ma pl. már másodszor voltam csóré seggel, de csak pisilni tutam… Fűbe kakálni nem tudok.

Persze egyre több szó esik a kistesóról. Nagy mosolyokat aratok, ha megválaszolom a kérdést: mi van anya hasába? Kicsi baba, alszik.