Vklub 2

Ma ünnepeltük a Várandós Klub kétéves születésnapját. Sok baba, sok mama, sok apuka, eszem-iszom, fergeteges táncház az aprónépnek. Én is jót buliztam, de naaagyon elfáradtam.

Isten éltessen, kedves Klub! Remélem sok pocaklakónak leszel majd hasznos találkahely! Nekünk még mindig fontos vagy!

(Én többnyire apa nyakán csücsülve élveztem a kilátást….)

Gólyahír

Török dédnagytatának született még egy dédunokája. Isten hozott, Andreea-Anabella!

Spenót volt ebédre…

és én egyedül ettem. Igaz, hogy egy idő után meguntam a kiskanalat, és kézzel termeltem be, de így sem ment gyorsabban!

Első lépések a szobatisztaság felé?

Már megtörténik, hogy kérem a bilit. Annyit kell mondanom: o-óó!, és hozzák. Persze sokszor megviccelem anyát, mert csak akkor szólok, mikor már megtelt a pelus. De azért elég gyakran komolyan is gondolom, amit mondok.
Ma igazi, felnőtt vécébe kakiltam. Anya tett rá szűkítőt, és megengedte, hogy játszodjam a VÉCÉPAPÍRRAL. Nagy dolog az is, hogy egyáltalán ött ücsöröghettem kedvemre, mert a mosdó az egyetlen olyan hely a lakásban, ahová nekem nincs bejárásom (az erkélyre sem engednek ki, de azt hiszem, az már nem is tartozik a lakáshoz). A mulatságot azzal tetőztük, hogy mikor pottyant valami a vízbe, akkor mondtuk, hogy potty!

Bárányhimlő

Tegnap, amikor megjelentek az első pöttyök a mellkasomon és az ágyékomon, Anya még reménykedett, hogy semmiség… De persze azonnal elvitt a dokinénihez. Épp nem volt a rendelőben, ezért este 7-kor vissza kellett mennünk. De még így sem produkálrtam annyi tünetet, hogy a diagnózis biztos legyen: tucatnyi piros pötty, ezek közül csak kettőn volt pici, áttetszó folyadékkal teli hólyag, láz semmi…
Itthon azért folyt a drukkolás, hogy hátha Orsikának és Ercsának volt már himlője, mert csak velük találkoztunk hét végén… Orsika 2 és fél éves, Ercsa várandós… No, hát Orsikát lehet, hogy megfertőztem, mert most már elég bizonyos, hogy bárányhimlős vagyok. De hálistennek Ercsa már túlesett rajta, így a pocaklakóját nem hoztam veszélybe.
Mára a fejem bőre is megtelt, a talpamon is vannak pöttyök, úgyhogy mondhatjuk, hogy tetőtöl talpig himlős vagyok. Lázam továbbra sincs, és most már azért folyik a drukkolás, hogy legyen könnyű kimenetelű betegség, ne legyenek szövődmények, ne vakarjam el a hólyagocskákat stb. Sajnos a szájamban is vannak sebek, ez fölöttébb kellemetlen. Arról nem is beszélve, hogy min.egy hétig szobafogságra vagyok ítélve, nem láthatom apajtásaimat, és a locsipocsiról is le kell mondanom (zuhanyozni szabad, ha utána nem dörzsölnek végig a törülközővel, csak felitatják a vizet).

Bicikliző bejegyzés

Már nem is emlékszem, írtam-e arról, hogy néha biciklizem. Először Anya biciklijére szerelték fel azt a profi kis ülést, amit még pocaklakó koromban beszereztek, és anya nem is hagyta, hogy Apával menjek, mert úgy érezte, ő jobban tud vigyázni rám. Persze csak bicikliutakon (Kolozsváron is van pár méter belőle, de épp csak annyi, hogy mondhassák: a semminél több), sétatéren és járdán. És elég ritkán. Ja, és másfél biciklis felvonuláson.
Na, de ma áttették az ülést Apa bringájára. És jó nagyot karikáztunk, Kisbácsig és vissza. Persze én csak nevettem, mint Gryllus bácsi nótájában, az első Biciklizős dalban (amit nem találtunk meg a világhálón, de helyette fogadjátok szeretettel másik kedvencemet arról a lemezről, ill az egyszervol.hu portálról)… Hazafele pedig kicsit szundítottam. De ez csak azért volt, mert kihagytam a délutáni alvást. Orsikával kellett játszanom abban az órácskában.