Mutál a hangom

Hihihihi! Komolyan!
Berekedtem, és kicsit taknyolok. Miután az oltás utáni nagy ijedség vaklárma volt, a láz nem járt semmilyen következménnyel és másnapra el is múlt, úgy tűnik kicsit megfáztam… Nem romlott a közérzetem, lázam sincs, de a hangom megvastagodott.

A három testőr és Mylady

Ez a kép megér egy bejegyzést:

(Balról jobbra: Matykó, Ákos, Borcsa és Boldizsár)
Ma kibújt a tizenkettedik fogam is, és bekaptam az 1 éves oltást. Estére 39 fokos lázam lett, rám sem ismenétek…

3 in 1

Eredetileg azért akartam ezt a címet adni a bejegyzésnek, mert 1 hét alatt 3 kisőrlő törte át a fogínyemet. Azután rájöttem, hogy legalább három bejegyzésre való mesélnivalóm gyűlt össze, ezért is találó a cím.
A nyár utolsó hetét Török dédnagytatámnál töltöttük, Vaskószikláson. Nagyon jól telt! Igaz, hogy nem volt velem egykorú gyerek a környéken, de nagyobbacskák is szívesen játszottak velem, például a szomszédban lakó Málina, aki emelgetett, puszilgatott, és mindenképpen szerette volna, ha ő tanít meg járni. Dédnagytata (csak tatának szólítottuk az egyszerűség kedvéért) is szerette volna, ha néha dédnagymamám módszere válik be, a hónaljban átfűzött sál. Nekem ez sem tetszett. Egyáltalán nem éreztem szükségét annak, hogy járjak, a négykerékmeghajtású mászkálás nagyon biztonságos és jól kipróbált módszer. A lépcsőn is vígan lehetett alkalmazni, meg is másztam naponta többször a 15-20 fokos pályát.
Amit viszont magam fedeztem fel: a babakocsi tologatása. Nagyszerű helyváltoztatási eljárás, különösen a sárga babakocsimmal, ami mögül már ki is láttam. A módszert itthon tökéletesítettük.
A 11 fogas vigyorral közölt nagy hír pedig (dobpörgés….): EGYEDÜL JÁROK! Még nincs egy hete, hogy megtettem első két lépésemet, majd pár napos pihenő csütörtökön kezdtem ismét edzeni. Először csak a kiságyban (nem is aludtam semmit délután, a nagy izgalom miatt), de még aznap este élesben is bevetettem a tudományomat, Izukáék (nagynéném) csempepadlóján, ahol 5-6 lépéseket is megtettem. Tegnap anya és apa pingpongozott velem (egymás karjába küldtek), de ma már egyedül is elindultam, különösebb bíztatás nélkül. Délben Laci tata örömére a nagyszobát keresztbe szeltem át többször, hadd legyen büszke az unokájára.
Külön bejegyzés tárgyát kellett volna képezze a szülinapi beszámoló is, de az az igazság, hogy az a nap alig különbözött a többitől. Talán annyiban mégis, hogy több felnőtt volt nálunk, mint általában. De a pajtásaim közül csak Tamáska tudott eljönni, mert mindenki másnak volt más programja vagy betegeskedett (vírusos hasmenés járvány volt, én megúsztam, ill. volt híg székletem, de bizonyára a fogázás miatt; hányni például nem hánytam, és a széklet mennyisége sem volt az átlagosnál több).

Születésnapi ajándék, egyik nagy kedvenc mostanában