A hetedik

A fogakról lesz szó. Kibújt a hetedik is. Most így néz ki a szájam: alul a két középső és a 2 milliméteres hetedik bal oldalt, fent a középső kettő és kétoldalt a 3-4 milliméteres félfogak.

Sokan azt tanácsolták, hogy ahogy kibújtak a fogaim, máris mossuk. Anya beszerzett mindeféle szerszámot (lehet kapni klasszikus alakú bébifogkeféket és a szülő ujjára húzható szilikon süvegecskét, aminek egyik oldalán kis kefe van). Ennek ellenére úgy tűnik, egy ideig még megúszom a fogmosást. Anya fogorvosa azt mondta, hogy ha nem alszom tejcsis vagy édes teás cumisüveggel, egyelőre nem fenyegeti semmi veszély a fogaimat, és hogy amúgy sem lehet még ilyen pici babák fogait komolyan tisztogatni, hiszen a fokrémet lenyelnénk.. Ami persze nem egészséges.

PS: ma megszületett egy másik kedves olvasóm kisfia, Gábor. Nagyon nagy szeretettel gratulálok a szülőknek, és nagyon várom, hogy találkozzunk végre!

PS2: Ezt a címet tudatosan koppintottam, pedig tudom, hogy J. A. már rég “lefoglalta”. Az előzőt viszont nem, pedig Borcsa már lefoglalta egy ideje. Hát ilyen ez, ha túl kevés szó van a világon.

Mérföldkövek

Felpörögtek az események. Szinte minden nap mérföldkő. Kb. két hete például gyakoroljuk a bilire ülést, és már egészen ügyes vagyok, sőt, legtöbbször már oda kakiliok, nem a pelenkába.

Megtettem az első lépéseimet négykézláb is. Hason kúszva jobban érzem magam. Az indiánok csak tudtak valamit: soha nem közlekednek négykézláb

Tegnapelőtt felálltam egyedül is. Anya segítségével, belé kapaszkodva többször sikerül a mutatvány, de ezúttal egyedül, segítség nélkül is összejött.

Gólyahírem is van: megszületett Márkus, akinek szülei hűséges olvasóim. Nagy szeretettel gratulálunk!

Repülés

Sok baba (nagyobbak és kisebbek) szeretne repülni, szállni, felfele. Nekem sikerült, de sajnos csak lefele. A gravitáció ereje nagyobb volt, mint az én vágyam… Na, de ne eufemizáljunk:egyszerűen kipottyantam a kiságyból. Úgy tűnik, nem lett semmi bajom, de nagyon megijedt mindenki. Most már ketrecben alszom, onnan egyhamar nem tudok kiesni…

Pénteken történt. Aznap leestem egy vinetáról is. A Bébiexpón történt, Izuka játszott velem, s egy óvatlan pillanatban le akartam szökni a játék-lipinkáról, de nem sikerült a művelet. Azutn a kúszóversenyre is beneveztünk, de a rajtvonalat helyettesítő maciról nem voltam hajlandó elindulni, csak miután a másik három versenyző célba ért. Addig hűdötten bámultam a verseny-vezetőt, egy 50 év körüli nénit, aki Hófehérkének próbálta álcázni magát. Na, de ahogy a dal is mondja: a részvétel a fontosabb.

Tegnap pedig igazi szülinapon voltam, a Rozién, ahol sok pufulec után ehettem a gyümölcstortából! Nagyon finom volt!

Június 1-ről nem számoltam még be: a Farkas utcán szerveztek nagy mulatságot a gyermekek örömére. Mi is ott voltunk. Nekem a legnagyobb élmény egy gong volt, amit püfölhettem. Meg a vándormuzsikus, aki elhúzta a nótámat.

Arról is elfeledkeztem, hogy a nagy örömhírt osszam meg olvasóimmal: unokatestvérem született Szófiában, Emma.

Pótlás

Kedves olvasó,

kérlek fogadd őszinte bocsánatkérésem, amiért nem jelentkeztem korábban. Az a helyzet, hogy készültünk a keresztelőre, azután elsuhantunk Brassóba, ott üdültünk két hetet, s mióta hazaértünk, egymást érik a történések. Nem mindegyikben játszom főszerepet, de azért bőven van miről írnom.

A keresztelő szépen zajlott, minden rokon azon derült, hogy én is beleszóltam a papbácsi szövegébe. Azt már csak kevesen vették észre, hogy az egész ceremóniát le akartam rövidíteni: amikor Apa kezébe adták a pici üvegkancsót, hogy melengesse, én minden áron meg akartam kaparintani, hogy jól magamra locsoljam… A vendéglőben is jól elvoltam, de dobostortát senki nem adott.

Brassóban Tata vásárolt nekem, sétáltatott, Mama főzött, etetett, altatott… Anya is ott volt, de kicsit kevesebbet foglalkozott velem, mert állandóan rohant valahová. A Cenk alá mégis együtt mehettünk, játszótérre is, egy másik hét végén pedig a Pojánának nevezett kirándulóhelyre. Ott készült ez a képem, kb. 3 hete (háttérben a Bucegi).

Ott nőtt ki a negyedik fogam is, úgyhogy már komolyan tudok harapni. Nem szoktam. De körmölni igen… sajnos Tata és Mama megengedte, ugyhogy most senkinek sem akarom elhinni, hogy nem szabad, és igazán fáj…

Itthon is tanultam mindenfélét. Az egész lakást becserkészem már kúszva, imádom a szobám ajtaját lengetni, jól esik megijeszteni mindenkit az oroszlánüvöltésemmel, intek táj-tájt (ha kevem van), és ma reggel kicsit tapsikoltam is.

Az utánzás a kedvenc időtöltésem. Hangokat is, mozdulatokat is ellesek a nagyoktól. Néha hintázom. Van egy nagyon komoly infrastruktúrám: repülő alakja van, függőlegesen rugózik, én is tudok ugrálni benne, de hintaként is működik. Kint is sokat vagyunk, de mostanában inkább estefele, amikor nem tombol a hőség. Sokszor elmegyünk a focipályára, s nézhetem a nagyobb fiúkat, amint rúgják a labdát az apukájuknak. Alig várom, hogy mi is mehessünk!