Sztrájk 2

Ma sokkal következetesebb voltam, mint múltkor: se m evés előtt, sem evés közben, sem jóllakottan nem voltam hajlandó kipróbálni, van-e valami a ciciben… A türelmetlenségi skála a fej elfordításától a rugkapálós visításig terjedt. Hiába minden csel, nem adtam be a derekam. Butaság lett volna, hiszen soha sem maradtam éhen. Anya próbált meggyőzni, hogy nincs tejpor, de következetességem meghozta gyümölcsét, a tápszeres etetőüveget. Gubics!

Amúgy a hétköznapok sem eseménytelenek. Apa el van utazva, egy hétig csak ketten leszünk itthon Anyával.

Ismerkedem az ízekkel is. Almát és alma-kamillatea turmixba kevert két kiskanál narancslevet kaptam már (az utóbbi nem ízlett, teljesen tönretette az ismerős aromákat).

Más. Mióta vasat kapok székrekedésem van, kétnaponta naaagy kínlódások árán tudom üríteni a bélsárt. A muroklé éppen emiatt kimarad a sorból, holnap banánt vagy barackpépet kapok majd. A banánról úgy tudtuk, hogy határozottan ellenjavallott ilyen pici korban, de már több anyuka mondta, hogy nem is fog, ellenkezőleg, segít a kisbabák bélműködésének. És B.-nek, aki 5 nappal kisebb mint én, a tegnap épp a banánt javasolta Kvár legnevesebb gyermekgyógyász-gasztroenterológusa, mondván, hogy kiválóan megfelel a hozzátáplálás első papijának. Holnapig még mérlegelünk.

A barack amúgy üveges bébitáp… Anya erről is nagyon rossz véleménnyel volt (a tartósítószerek és adalékok miatt), de akárcsak a játékcumi esetében, feladta elveit, pontosabban belátta, hogy előnyei is vannak, nem csak rossz oldalai. A táp esetében: bizonyára biológiailag ellenőrzött gyümölcs kerül a papiba, így megbízhatóbbak mint az aprózári import-gyümölcsök.

Első diplomám

Nem mondhatja senki, hogy nem vagyok menő fickó, mert né, fényképes oklevelem is van róla:

- itt írja milyen szép, ügyes, okos, vicces, szerény szuperbébibaba vagyok.

Kilábaltam a hűlésből

Nem volt kalandmentes hetünk. A vírusos megfázás tüneteit szépen, sorban produkáltam: láz, majd hasmenés+hányás, köhögés, végül taknyolás. Most már az utóbbi is elmúlt.

Almalé és egyebek

Ez a bejegyzés egyszerűen ennyi kellett volna, hogy legyen: péntek óta egyre több almalevet eszem délelőtt, tízóraira.

De ez a bejegyzés másról is szól. Péntek estére belázasodtam (38,4 – amiből le kell vonni 0,5-öt, mert popsiban mértük, tehát majdbem 38), de Anya úgy döntött, hogy még nincs ok pánikra. Annál is inkább, mert két nap után délután hatalmasat és elég hígat kakiltam, és ugye a folyadék-veszteség is okozhatott kicsi hőemelkedést. Aztán éjjel 39 fok lett a lázam… Nem tudtam aludni, hánykolódtam. Felhívtuk a sürgősséget, azt mondták menjünk be a legközelebbi gyermekkórházba. Így történt. Jó későre elő is került egy doktornéni, aki megvizsgált és felírt csomó gyógyszert. Anya az antibiótikum szó hallattán csúnyán nézett a doktornénire, még a szemöldökét is összevonta, de kideült: muszáj lesz nekem beadni azt a borzalmas löttyöt, mert elég komoly fertőzés van a légutaimban, vírusos, és ha nem kezeljük ki, fültőmirigy-gyulladást, tüdőgyulladást is okozhat… A lázscsillapítoktól szombaton már nem volt lázam, de tegnap (bizonyára a csiríz állagú, eperízű antibiótikumtól) hasmenésem lett, a belém erőletetett hidratáló sóktól illetve a lázcsillapító és köhögés-nyugtató szirupoktól pedig úgy hánytam, mint az úri kutya. Nagyon. Ma ismét jobban vagyok, és a háziorvos tanácsára csak az antibiótikumot kell tovább szedjem. Jó lenne az is, ha Anya kitalálná, milyen teát iszom szívesen, mert a tegnapi menűből egy sem jött be… Még édesítve sem.

Hát most így vagyunk. Csúfság, hogy az egész telet átvészeltem megfázás nélkül, s mire itt ez a gyönyörű napsütés és a tavaszi szél, én bent kell üljek…

Erőpróbák

Mindenféle módját megtaláltam már annak, hogy erőmet és ügyességemet fitogtassam. A kezdetek kezdetén talán csak a kezem szorítása bizonyított, aztután az etetőüveg kezelése (ma már félkézzel is elbánok vele), aztán a játékok, a torkom szakadtából visítás (jó erős a hangom, hehe), a kukucsi játék, amit múlt héten sokat játszottam (kendővel, ronggyal vagy takaróval lehet játszani, a baba a fejére húzza, majd le, az orráig, hogy kacagjanak a felnőttek), legújabban pedig a két kézzel való gyors kalimpálás a kedvencem, különösen ha valamit mozgásba is lendítek ezzel. Ma baba-mama tornán is voltunk, de azt az egy aljasságot leszámítva, hogy a hasamra fektettek, nem sokat kellett mozognom, a 7,4 kilómmal csak súlyzó voltam anya kezében…

a látszat nem csal,

…ilyen jól vagyok mostanában.