Közeledik a születésnapom!

Tegnap voltunk babszemdoktornál. Talán utoljára látott a magánrendelőjében. Megnyugtatott mindenkit, hogy jól vagyok, jó a szívhangom, a méhlepény még nem öregedett meg, és magzatvíz is van, bár nem valami sok (kiszorítottam, na). Pénteken mégis beindítja a szülést, mert a fejem továbbra sincs beékelődve, és semmi jelét nem mutatom annak, hogy készülődnék világot látni…

A mérésekből kiderült, hogy nagy a fejem, annyira, hogy a doki szerint azért nem tudtam eddig megszületni, mert nem fértem volna át Anya medencéjén. Lehet, hogy így van, mert Anya szombaton elég jól érezte, hogy megfejelem a kijáratot, több ízben is (voltak erős, nyilaló alhasi fájásai).

Sajnos a doktor bácsi nem biztatott semmi jóval. Pénteken sem biztos, hogy sikeres lesz az első születési kísérlet. Ha nem férek majd ki a medencecsontok között, akkor le kell majd állítsák a már beindított szülést, és császármetszés lesz a vége. Amikor ezt meghallotta, Anya teljesen kiborult, s még azóta sincs teljesen jól. Csak azért, mert ő nem így képzelte. De hátha ez a legjobb nekem, akkor belenyugszik… És majd segítek neki kiverni a fejéből, hogy ez valami nagy kudarc lenne (ha egyáltalán bekövetkezik). Eddig szépen vigyázott rám, derűs és türelmes volt, csak tegnap szakad el a cérna…

Nos, meg kell értse mindenki, Anya is, hogy 42. hétben, jó 10 nappal a naptári módszerrel kiszámított időpont után a babszemdoktor nem kockáztathatja meg, hogy nekem vagy Anyának valami bajunk esik. Azt mondta tegnap, hogy ha egy mód van rá, “rendesen”, vagyis hüvelyi úton születek majd, de kötelező módon epidurális érzéstelenítéssel. Anya száz fele szakad majd, gátmetszés ide vagy oda… Pedig nem számítok nagy babának, kb. 3,6 kg-os lehetek…

Ha a mesterségesen előidézett fájásokkal sem indul be a szülés, csak akkor “vesznek ki” Anyából. A doki mondta, hogy macerás engedélyt kérni erre, mert csak nagyon indokolt esetben hagyják jóvá a császármetszést. A klinika szülészprofesszora és az ügyeletes doktor is alá kell írja a szülész kér kérését… Anya szerint erre az egyetlen ésszerű magyarázat, hogy így akarják elkerülni a szülészeti maffiát, hogy az történjen, amit craiovai kolléganője mesélt, ti. hogy hülyének nézték, mert lett volna pénze, s “nem fizetett be” egy császármetszésre, és úgy szült, mint a cigánynék… Egyszóval: akinek pénze van, befizet erre a “szolgáltatásra”, hogy elkerülje a szülési fájdalmakat.

Summa summárum: legalább tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy “Mikor szülsz már?” Pénteken!

Addig pihenünk és készülődünk a születésnapomra!

A gátvédelemről

Akárcsak a szoptatási tanácsadásról, nálunkfele erről sem hallott senki… Magyarországon és nyugatabbra lehet reménykedni, hogy anyáink részesülnek ebben a nagyon egyszerű, szinte banális eljárásban, vagyis a szülészek és a bábák mindent elkövetnek, hogy szüléskor ne kelljen gátmetszéssel utat nyitni nekünk, nagyfejű babáknak.

Tudom, hogy anya kicsit írtózik ettől a kis vágástól. Most megosztja veletek, mi mindent olvasott össze a témáról.

Első szüléskor 99%, hogy nem ússza meg, mert kevés olyan nő van, akinek annyira rugalmas a gátja, hogy megfelelő mértékben tágul. Második szülésnél a testvér által “kitaposott” szülőcsatornán könnyebben halad a baba, az anya teste “emlékezik” a teendőkre, és jobban tágul.

Metszeni kell, mondják az orvosok, hogy azután szebben és jobban össze lehessen majd varrni a gátat. Ha nem metszenek, akkor össze-vissza reped, nehezebb helyrehozni, több időbe telik a gyógyulás, de még az is lehet, hogy nagyon kényes izmokat is szakít a babák feje (pl. a széklet- ill. vizeletvisszatartó záróizmokat). Ez ritkán fordul elő, sőt, a gátmetszés ellenzői esküsznek arra, hogy repedni csak ott reped, ahol gyengébb a szövet, tehát “komoly” izmokat nem hasíthat egy születés, inkább cikk-cakkban, a kényes pontok között halad a repedés.

Ami a gátmetszés mellett szól: a kitolást akár 10 perccel is megrövidítheti. Különösen első szülésüket átélő anyukák nem tudják kontrollálni az ösztönös folyamatot, ti. hogy teljes erővel nyomják kifele a babát. A gátvédelemhez pedig az szükséges, hogy lassan, apró tolásokkal jöjjön ki a gyermekecskék feje, hogy közben a bába tudja masszírozni és vizes ronggyal puhítgatni a gátat. Ezidő alatt pedig a születendő baba ottreked, “befogva” pár centire a külvilágtól…

Sajnos az a helyzet, hogy a gátvédelem időigényes művelet. Egyrészt az anyák idejében el kell kezdjék azt a tornát, ami fellazítja, puhítja a gátizmokat. Másrészt a legjobb lenne masszázzsal kiegészíteni – erre vonatkozóan későn, de találtunk recepteket. Ingeborg Stadelmann A bába válaszol című könyvében erről is ír: orbáncfű és búzacsíraolaj keverék szükséges, illóolaj-addalékokkal (muskotályos zsálya és rózsa), kizárólag természetes forrásból. Az alapanyagok beszerzéséhez idejében hozzá kell látni, ugyanis nálunk nem lehet megtalálni azokat az olajokat és illóolajokat, amelyek nem tartalmaznak vegyi adalékot, sőt, nagy a gyanúm, hogy csak mesterségesen előaállított “esszenciákat” forgamaznak. “Inge” néni leírja azt is, hogy melyik összetevő mire szolgál, de a legfontosabb megtaláljátok itt is).

Nagyon intim testrészről van szó, amit minden nőnek joga, sőt, talán kötelessége megvédeni. A lehetőségekhez mérten.

Néhány kapcsolódó cikk vagy internetes oldal:

A gétvédelem (Nők Lapja Café/Kismama)

Kérdések+válaszok a Babanet-rendelőben

Gátvédelem és gátmetszés (Mama.net)

Gátvédelem (több hasznos tipp!!!)

Még egy hét?

Ma naptár szerint is betöltöttük a 40 hetet. A babszemdoktor szerint kicsit haladtunk a nagy úton: jobban be van ékelődve a fejem (nem annyira mobilis, így fogalmazott), meg Anya méhnyaka is rövidült múlt hét óta, de így is van még idő a születésnapomig, kb. egy hét.  Minden rendben van, a doki is nagyon derűs és nyugodt, én is jól vagyok, Anya is jól bírja, úgyhogy szépen várakozunk… Én közben dolgozom, készülődök, de nem sietem el ezt a nagy munkát. Anya is kell még tegyen-vegyen-intézkedjen otthon, így hát jól fog minden újabb “egyben” töltött nap. Csak a sok barát és rokon hagyna fel azzal, hogy aggodalmaskodva érdeklődik, mikor szülünk már! Nagyon jól esik, hogy érdeklődnek, de akkor is… Ha mi türelmesek vagyunk, ők hova sietnek?

Látogatás

Ma hajnalban meglátogattam Anyát. Álmában. Sokszor mondogatja a barátnőinek, hogy tulajdonképpen nem izgul a szülés miatt, nem is türelmetlen, de már nagyon kíváncsi az arcomra. Ezért gondoltam, hogy meglepem: a hasfala teljesen kivékonyodott, áttetszővé vált, és láthatta az arcom. Azt mondta, hogy gyönyörű vagyok és szemem színe szürke.

(megsúgom nektek, hogy Anya már rég tudja, hogy az összes baba közül én leszek a legszebb és a legokosabb. )

Az első játékom

Mindenféle kis holmit kaptam már ajndékba. Zolikától, akivel majdnem minden nap találkozom (Anyáék együtt szoktak sétáltatni minket), sok kis ruhát kaptam már, és tőle kaptam az első játékot is. Egy kis maci, aki rózsaszín cipőcskébe szorult, de nem sír, hanem zenél, mint a régi játékszelencék.

Bemutatom nektek Zolikát és Macit:

ennyire jó barátok vagyunk…

és ő Maci, aki már Zolikát is vigasztalta a szülészeten…

Még nem

Ma ismét voltunk babszemdoktornál. Azt állapította meg, amit én persze nagyon jól tudok, Anya pedig sejt: hogy nincs közel a születésem napja. A pocak-házam még nem ereszkedett le, a fejem nem ékelődött be, a méhnyak még jó kemény, szívhangom jó, Anya méhösszehúzodásai teljesen nyugisak, egyszóval semmi konkrét előjel… Persze még okozhatok meglepetést, hehe.

Mivel nem sietek, Anya csomagja nincs még összeállítva, de ma-holnap erre is sort kerítünk. A fészekrakás folyamatban van: takarítás volt hétvégén, ma nagymosás, Anya lassan berendezi a kuckómat is (a mózesoksarat, pelenkázót stb.). Nem viszünk semmit túlzába. Nagyokat sétálunk Ildikóval és Zolikával, néha elmegyünk sörözni, társasági életet élünk. Talán többet kellene pihenni, de hát az unalmas… Így telnek a napjaink…

A mai gólyahír: megszületett harmadik nagyon közeli pajtásom, Tamás, akinek harmadik neve is van (Dávid), Miska és Dia kisfia.

Két álom a születésről

Rémálom

Itt fészkelődöm már hetek óta ebben a csodás anyaméhben, ahol valamikor holdjárást, bungie jumpingot és bukfencet gyakoroltam, de ahol egyre kevesebb számomra a hely, és már mozdulni sem lehet anélkül, hogy ne ütköznék valamibe… Ki tudja honnan, de megjelent szervezetemben valami születési hormonnak nevezett valami, amitől Anya méhe elkezdett veszettül összehúzódni. Segítség! Meg akar szabadulni tőlem! Nem akarom!

Órák óta tart ez a kétségbeesett állapot. Egyre vadabb összehúzódások. Muszáj kiutat találnom. Fejjel előre, indulás!

Elképesztő fájdalom, össze fog roppanni a fejem a nyomástól. De most már nincs visszaút. Anya, segíts!

Ki kiabál? Mit akar tőlem? (Most! Most! Nyomni!) Jaj, visszafordulnék, rettenetes ez a hangerő.

Bánom, hogy szemem is van, nem csak fülem. Nyitva volt, amikor megcsapott ez a hideg, de valami észbontó fehérség égette ki azonnal. Megvakultam.

Meghaltam néhány másodpercre. Hideg, éles tárggyal elvágták a köldökzsinórt.

Nem hagytak elmenni innen. Addig rángattak durva kezek, paskoltak és dörzsöltek, míg valami elkezdte hasogatni a tüdőmet… Ordítok a kíntól, de mindenki elégedetten nevet körülöttem. (Asszonyom, egészséges a fia! Hallja, milyen hangerővel sír?)

Ismét rángatnak, méregetik hosszom, súlyom. Héééééé!!! Hagyjanak békén kicsit!

Anya! Hol vagy? Megöltelek?

Nem, nem, hallom, hogy itt vagy valahol. Ez lennél te? Ez a puhaság alattam a hasad? Érints meg, ne adj vissza ezeknek a fehéreknek!

Ennyi volt… Elvisznek…

Mi lesz velem? Rettenetes ez a mozdulatlanság! Miért hagytak magamra?

 

Gyöngéd születés

Úgy érzem, lejárt ez a gyönyörű kilenc hónap, amikor anya szíve alatt ringatóztam, és komótosan növesztettem kezet, lábat, mindenfélét… El kell válnunk, el kell indulnom saját utamon. Most Anya is segíteni tud, érzem. Szorítsatok!

Ez a harc lesz az első. Kobakommal töröm az utat. Fáj, de nem csüggedek Tudom, hogy egyedül én lehetek a győztes.

Közeledek. Kicsit félek. Anya nagyon különösen viselkedik, tuszkol kifele. Itt már minden idegen, szűk, kényelmetlen. Előre, mindig előre.

Huhh! Hideg van… Semmi sem tapad hozzám… Két hatalmas kéz segít kievickélni. Nem állja, egyedül akartam! Sikkantok kettőt: egyet a sikerért, egyet mert élvezem a hangom. Először hallom.

A két kéz rátesz egy meleg, puha felületre. Jéééé! Ez Anya, kívülről. Felismerem az illatát. Kicsit más, de nem tévedhetek. Simogat, pont úgy, mint amikor még a pociban voltam. Nagyon finom, de nem tudok kuruttyolni neki… Ebben a hidegségben nem megy… És mozdulnom is nehéz… Lássuk…. Egyik kéz… Másik kéz… Hm. Ha nagyon akarom, ez is megy.

Hadd szippantsak egy kis magzatvizet! Köhököhö. Ez nem olyan… Brrr. Hideg és éle van… Mégis kérek még… Olyan jó, hogy könnyebb leszek tőle.

Észre sem vettem, lenyisszantották a köldökzsinórt. Fura. Azt hittem, ez tart életben. Ez a kábel, anya az áramforrás. De most elkötötték. S nem kell távirányítás sem, lám, magam is elvagyok… Hurrá! Nesztek, két sikkantás, most duhaj kedvem támadt.

Hoppá, a két idegen kéz… Mi következik? Hah! Víz! Még! Szépen, lassan merít bele. Úszás lesz! Juhhé! Ismét lebegek! Nem tudom visszatartani, visítanom kell az örömtől. Hagyjatok, én tudok úszni, nem kell tartsatok. Igazán, megmutatom, engedjetek! Óóó! Ez rövid volt. Nem baj, majd úgyis megmutatom egyszer!

Bebugyolálnak valamibe. Nem olyan finoman ringató, mint anya pocija, de azt hiszem, most kicsit szunyálok ebben a kellemes melegben. Jó ez a kinti világ, fogom szeretni!

(Frédérick Leboyer: A gyöngés születés című könyve hatására)

Kapcsolódó: interjú a professzorral (Kismama/Origó).