Képeslap és dedikáció

Felteszem ide, ma érkezett a Csudálatos buzgóságok szerzőjétől, Edótól.

Innen származik. És megmutatom nektek ezt is, életem első dedikációja:

(lásd Edó mai bejegyzése, a kép címe Where Smiles Are Born)

Köldökzsinórvér: megtartjuk?

Nagy dilemmában sínylődnek Anyáék. Már nagyon rég tudjuk, hogy nálunk is van lehetőség köldökzsinórvér-levételre. Anya már sokat összeolvasott, és egy előadást is meghallgatott erről. Ma ismét ez lesz a téma a klubban. Nem tudom, sikerül e elbillenteni a mérleget valamilyen irányba: egyelőre tökéletes egyensúlyi állapot mutat a két serpenyő – egyikben a pro, másikban a kontra érvek. Felsorolok néhányat.

Pro:

1. Életet menthet. Születsemkor majd lecsapolják a köldökzsinórban található vért, ebben rengeteg az őssejt. „Az őssejtek olyan fejlődéstanilag el nem kötelezett sejtek, melyek képesek különböző típusú szöveti sejtekké átalakulni, így sikeres használhatók a károsodott, sérült sejtek, szövetek pótlására, regenerálására, melyek az élethez, az egészséghez nélkülözhetetlenek. Az őssejtek kijavítják a sérült szöveteket és folyamatosan cserélik a legyengült sejteket.”
2. Nem csak az én szervezetemmel kompatibilis, hanem nagy eséllyel szüleim és testvéreim szervezetével is.
3. Egyelőre kevés sejtet tudnak „tenyészteni” őssejtből, de az orvostudomány egyik legdinamikusabban fejlődő ágáról van szó, és nagy az esély, hogy néhány év múlva már nagyon sok betegségben alkalmazható lesz az őssejt-terápia
4. Van felkészült személyzet, aki el tudja végezni a műveletet és biztonságba tudja helyezni az őssejtjeimet.

Kontra:

1. Nagyon sok pénzbe kerül. A köldökzsinórvér levételére, fagyasztására, szállítására (Pozsonyba!) egyetlen cégnek van engedélye, ők pedig 1000 eurót kérnek a műveletért, majd évente 30 eurót a tárolásért.
2. Még csak 20 éves tapasztalat áll a cégek mögött, így nem tudni például pontosan, meddig tárolható és mennyire szaporítható az őssejt, magyarán ilyen téren semennyi garanciát nem vállalnak a szolgáltatók.
3. Szinte szóról szóra írhatnám azt, mint a pro érvek 3. pontjánál. Csak néhány betegséget sikerült eddig őssejt-terápiával gyógyítani. Magyarországon csak egy esetről tud a világháló. Romániában egyről sem tudunk, de itt ugye a szerv-átültetés is gyerekcipőben jár, mit várjunk a sejt-terápiától és a genetikától?
4. Családfámon nincs olyan örökletes betegség, ami nyugtalanságra adna okot, és ami miatt jogos lenne az őssejtek megőriztetése.

Remélem a mai találkozó után Anya és Apa végre eldönti majd, mi legyen… Anya azt biztosan tudja, hogy nem hagyjuk „kidobni” a köldökzsinórvért. Ha nem tartjuk meg nekem, akkor odaadományozzuk egy „publikus” sejtbanknak, vagyis egy adatbankban elérhető lesz minden paramétere, és akinek a szervezetével kompatibilis, az kikérheti (sok pénzért, amit a sejtbanknak, szállítónak, orvosnak vagy klinikának fizet).

Ti megtartanátok és bankolnátok a köldökzsinórvért?

születésnapomra

Azt mondják, ma töltöttem be a 7 hónapot. Holnaptól átlépünk a nyolcadik hónapba. Minden jó lenne, ha nem fenyegetne a kánikula és Anya nem lenne szesszióban… Persze nem idegeskedik, nyugisan készül eljövetelemre: vásárolgat, tervezget, nézegetik a kiságyakat, babakocsikat, kiskádakat. Sokminden kell még, de lassan ki lehet húzni a (nem létező) listánkról néhány apróságot: takonyszívót, pospikenőcsöt, koszmó elleni sampont és babatusfürdőt, cicikenőcsöt (a Garmastant ajánlották nekünk), babahálózsákot, törülközőt, kb. két hétre elegendő pelenkát, nyálazót és persze kisruhákat… A cicfejőt kihagyjuk, mert hátha nem is lesz á szükség (Anya verhetetlen optimista, említettem már?).

Ha majd összeállítjuk a teljes listát, közzétesszük itt is, hogy más pocakosok is hozzáférjenek…

Statisztika

Ha jól számoltak a várandósklub anyukái, eddig 37 klubos baba született, ebből 17 kislány és 20 kisfiú. Pocakban is sokan lakunk még! Hurrá, jó sok pajtásom lesz!

Növögetünk

Legutóbb a babszemdoktor mérései alapján 2,2 kiló voltam.

Megfordultam, számomra most fejjel lefele érdekesebb a világ… Anya és Apa pedig minden reggel és minden este azon szórakozik, hogy éppen milyen alakúra gyúrom a pocakot, amelyikben lakom.

Eljött az újabb kúrák ideje is: Kálcium, C vitamin, D3 vitamin, jód, vas és visszér-erősítő pirulák (az utóbbitól Anya bepánikolt, mert eddig nem tűnt fel nekünk, hogy ilyen veszély is fenyeget).

fény, hang, íz, szag

Bizony, amióta nem írtam a fejlődésemről, kialakultak az érzékszerveim, és most már látok (a fényt meg tudom különböztetni a sötétségtől), nagyon jól hallok, érzékelem az ízeket és a szagokat. Tudjátok meg, hogy Anya érzi, mikor szeretek valamit és mikor nem. A moziban tiltakozom a túl hangos zajok miatt, finomásgok után pedig olyan édesdeden tudok nyüzsögni, hogy ez egyértelmű jele elégedettségemnek.

Rendszer alakul ki abban is, hogy mikor vagyok ébren, illetve mikor alszom. Szépen gyarapodnak a neuronjaim, és a fejem ismét aránytalanul nagy, hogy legyen hely a rohamosan fejlődő agyacskámnak. Persze a testsúlyom is folyamatosan gyarapodik, egyre több téplálékra van szükségem – proteinre, C vitaminra, folsavra és az egyre erősődö csontozatom miatt sok-sok kálciumra.

Még nem fordultam meg, a fejem fent van anya jobboldali lapockája alatt, és talán ennek köszönhető, hogy a sok kellemetlenség, ami a harmadik trimeszterben be szokott következni, még nem érint bennünket. A nagy poci (méh) miatt a lábak felé haladó erek el-el záródnak, amitől zsibbadhat az anyukák lába, de az is előfordul, hogy egy ideg miatt kényszertően állandóan mozgásban tartja a lábszárakat – ez a restless legs syndrome (RLS). Anyának nem fáj a háta és nem kórosan ödémás, vagyis keze, arca nem püffed, de a bokája dagad (hiába, na, a lúdtalpa és a plusz súly…). Jó lenne visszatérni a rendszeres úszáshoz, mert az mindketten nagyon szerettük, de a nagy utazások és filmfesztivál és mindenféle elfoglaltság miatt majdnem három hete kimaradtak. Majd reggelente korábban fogok kelni, jól megboxolom Anya pociját belülről, ettől ő is felébred, és akkor biztos megyünk.

Álom

Anya valamelyik nap azt álmodta, hogy világra jöttem. Kislány voltam, pici, kb. akkora mint anya karja a könyökétől a tenyeréig és ügyesen szopiztam. Hatalmas sötétkék szemeimet tágra nyitottam (nem jellemző újszülöttekre, ugye tudjátok), és nagyon meghatódott tőlem mindenki.

Bébidrámát akarok!

 

Itt lakozom, ebben a napsütötte pocakban. Minden reggel van pár perc, amikor Anya napoztat. Szeretem a napfényt – legalábbis így, megszűrve.

Rég nem írtam, pedig sokminden lett volna, amiről beszámoljak. Először is a nagy utazás: a térkép tetején, északon voltunk Anyával. Nagyon jól viselkedtem az úton, meg is dícsért mindenki. Kicsit átragadt rám is anya izgalma, mert utolsó percben kiderült, hogy kell legyen nálunk papír a babszemdoktortól, miszerint minden rendben van, és én is utzahatom… Piszokság, hogy a repülőtársaság oldalán csak annyi szerepel, hogy 32 hetes koromig repülhetek, de az nem, hogy 28 hetesen már kell orvosi passzus… Apa faxon küldte utánunk Pestre, s hálistennek a kutya sem kérte, mert a dátum viszont el volt írva, mintha 2005-ben állították volna ki. Anya emiatt izgult, de hát fölöslegesen.

Pesten kevés időt töltöttünk, de pár órát a babaruha-börzén is forgolódtunk. Beszereztünk néhány nagy pocakra való ruhát Anyának és egy csudaszép hordozókendőt. Nagyon várom már, hogy kipróbáljam. Kényelmesnek mutatkozik.

Svédországban sokat színházaltunk. Próbáltam szoktatni a fülem a svéd nyelvhez, de nem könnyű eset. Majd ha nagyobb leszek még adok egy esélyt, addig is úgy tűnik, a legérdekesebb információk angolul is eljutnak hozzám. Persze még Anya kell átszűrje a szavakat a szürke állományán, de majd eljön az én időm is. Leghamarább például a Stockholmi Állami Színházban működő Unga Klara (Kicsi Klára) Társulat bébidrámáját érteném meg, ha lennék már 6 hónapos. Egy bűbájos néni, Suzanne Osten találta ki, és azt mesélte Anyáéknak, hogy még kínaiul is beszélnek benne, és a kisbabák azt is értik, mert nekik a hangok, a zene, a színek, a mozgás lenyűgőző. Fejecskéjüket forgatva, tekintetükkel követik, hogy éppen ki “beszél”, és hangosan kacagnak, egyszerre mindannyian (6-10 baba a közönség, mindannyian az anyukája vagy az apukája ölében ül). Annyira figyelnek, mondta egy kritikus néni, hogy az előadás végén, 35 perc után egyszerre koppan le a szemük és mély, puhentető álomba merülnek… Na ilyet szeretnék látni én is, ha majd 6 hónapos leszek.

Nagy örömhírt is tarogattam a ma bejegyzés végére: megszületett Anya és Apa násznagyainak kisbabája, Rozi. Nehéz és hosszú vajudás után látott napvilágot a pajtásom, de most jól vannak, hálistennek. Már kétszer voltunk náluk a szülészeten. Ismerkedek Rozi hangjával, bár alig hallhatóan nyöszörög. Persze a kórházban is jó volt körülnézni, hiszen mi is ott leszünk három napig, ha majd eljön az ideje, és eddig Anya sem járt még ott…