jó hírek, rossz hírek

a legújabb laboreredmények szerint is minden rendben van, anyának a vérében nincsenek antitestek, és elméletileg ezután sem képződhetnek.

16 hetes vagyok. holnap megyünk doktorbácsihoz, talán lesz majd valami fotográfia is, de addig idekopírozom a robotképet. láthatók rajta a vérerek, már tisztességesen működnek. a szemem is tudom mozgatni, de nagyon lassan, a csukott szemhéj alatt. hajam is van már, bár alíg észrevehető. és persze anya pocija is domborodik már, elég sokan észreveszik a változásokat, és erre mindannyian büszkék vagyunk. különösen apa, aki alíg várta már, hogy szemmel látható legyen létezésem.

talán ma lesz az a nap, amikor világra segítik kedves pajtásomat, zoltánt, lehel és ildikó babáját. örvendezünk és drukkolunk nekik!

közben nagy szomorúság is bújkál a lelkünkben: anyáék másik nagyon közeli barátai nemrég elvesztették a pici pocaklakót. ma derült ki. erősen szomorú. de ilyenkor mindig ott a vigasz, hogy talán jobb így, alíg pár hetesen, mielőtt megdobbana a pici szív, mint több hónapos magzatként vagy koraszülöttként szakítani az élet lehetőségével…