Babazene

Megkóstoltuk, nem ízlett. Vissza a régi muzsikákhoz!

Gólyahír IV.

Már nagyon nehéz követni, hogy kiről adtunk (mi is) hírt, s ki maradt ki. A Várandós klub kismamái közül Csilla, Noémi, Éva, Annamari, és Kinga szült mostanában (Bencét, Árpádot, Ábelt, Nórát, Rézit és Virágot) – közülük csak Csilla és Imola volt korábban is ismerősünk, illetve kiderült, hogy Noémi férjét és anyóspajtását ismeri Anya…

Apa két kollégája is szült, Évát és Kittit. Azt hiszem jó, hogy ennyi pajtásom lesz.

Anyaság

Ez itt anya vendégbejegyzése

Egyre feltűnőbb változások álltak be a hétköznapokba. Nyugalom, békesség, kiegyensúlyozottság. A hagyományos stresszfaktorok (pl. a határidők) erőtlenek. Az egyetlen nyugtalanító tényező mostanbában, hogy a fészekrakás nagyon lassan halad, sok-sok türelem kell még hozzá. Minden más bosszantó tényező lepereg rólam, hatástalan.

Kések el a munkából? Már 10 óra, s még csak a buszmegállóban vagyok? Azt hiszed taxiba ülök? Nem. Az első busszal megyek valameddig, de úgy, hogy onnan kicsit sétálhassak még, mert olyan szépen süt a nap!

Már napok óta kellene írni valamit a legújabb bemutatóról? Igen. De rájöttem, hogy Babszem miatt nem néztem kritikus szemmel az előadást. Vagyis nem voltam józan… Zavart a zene. Mert monoton és kakofon volt. És nem volt türelmem a végtelenségig ismétlődő jelenetekhez. Tudom, hogy “rendes” körülmények között ilyesmi nem zavart volna. Ezek után mégsem leghet írni egy előadásról.

Aztán van egy nagyon régi ígéretem. Talán még januárban vállaltam el egy cikket + egy fordítást. Márciusi határidővel. Laza lesz, gondoltam. Hát nem az. Lejárt március, és még sehol sem tartok. Este pedig nincs kedvem leülni a gép elé és írni… Nem tudom, mi lesz. De nem stresszel a dolog. (Kicsit mégis, mert megoldom a napokban, de mégsem annyira, hogy most hagyjak csapot-papot emiatt.)

És mintha más szemmel látnám a világot. Sokkal több szépet fedezek fel, mint ezelőtt… Meglátok egy virágot, és mosolyognom kell. A kisgyerekekről nem is beszélve… Eddig is kedvem leltem abban, hogy bámuljam őket, de most alíg tudok ellenállni a késztetésnek, hogy mindegyiket megsimogassam.

Hát ilyen az anyaság.

18 hetesen a világ

Anya még nem érzi, de én már be tudom hajlítani karomat, lábamat, használom tehát a könyökömet és a térdemet. Nem akarom bántani, de ha jól megboxolmám a gyomrát vagy ha jó erősen megrúgnám a veséjét, azt érezné.

A 18. hetes születésnapunkat egy bloggereknek szervezett szögletes kerekasztalnál ülve töltöttük (milyen buták a felnőttek, hihihi, szinte minden kerekasztal-beszélgetés szögletes izé körül, mögött, fölött zajlik). Én még nem szólalhattam meg, így semmi frusztráció nincs benne, de hát sokan hiányérzettel távoztak az eseményről, mert nem tudtak eleget mesélni arról, ők hogyan is látják/írják/figyelik/mérik a világot, s benne virtuális önmagukat. A jelenlétünk persze nem maradt észrevétlen, mert pl.  Nelli éles szeme ki is szúrta, hogy anya velem (is) foglakozottgondolatban. Hiába na, a test sokszor beszél helyettünk.

Tegnap egy másik szögletes asztal körül találkoztunk néhány blogszerzővel, de az nem hivatalos, nem tudományos, hanem egyszerűen kocsmázással egybekötött talákozó volt. Nyeltünk hozzá színes vizet és füstöt.

A szokásos robotképek helyett most egy másik, erről az oldalról, ahol kis filmecskék is megmutatják a világnak, mit művelünk az anyukák pocijában.

hálóing és hálapénz

ilyen témájú levelek jönnek-mennek a várandós klub levelezési listáján. döbbenet, hogy mik vannak, és mi mindenre kell odafigyelni! persze azon kívül, hogy az anyukák rendesen izgulnak amiatt, hogy mi, babák jól legyünk, és minden rendben legyen szüléskor.

összefoglalom a hallottakat:

rendes szüles 100-150-200 EUR (annak függvényében, hogy az orvos mennyit van bent a kismamával, éjjel kell befáradjon vagy éppen bent van, stb.) . mindenképpen szülés után fizetendő

császármetszéses szülés min. 150 EUR

szülesznő/bába 1 000 000 régi lej – itt csak az a kérdés, hogy ki/mikor adja oda neki, mert egy vajúdó anyuka ugye… hát nem tudni, egyáltalán hol tarhatja a pénzt (ezzel kapcs. várjuk mari cikkét! tanulságos lehet, különösen az egészségügyi dolgozók számára, hátha eljut az agyukig, min mennek keresztül az anyucikák)

csecsemős asszisztensnök fejenként 100 000 régi lej – mielőtt bármit kérdeznél, oda kell adni, küldönben válaszra sem méltatnak

epidurális/altatás esetén az altatóorvosnakis 1 000 000 jár

(a hálóing persze más lapra tartozik, de azt is idejébe be kell szerezni, hamarább szükségünk lesz rá, mint pl. a babaágyra, vagy az orvos hálapénzére)

legújabb hír: brassóban lehet vízben szülni. magánklínika, fix tarifák. hm, hm…

mozgás

ma voltunk úszodában. nagyon jól éreztem magam én is, anya is.

jó hírek, rossz hírek

a legújabb laboreredmények szerint is minden rendben van, anyának a vérében nincsenek antitestek, és elméletileg ezután sem képződhetnek.

16 hetes vagyok. holnap megyünk doktorbácsihoz, talán lesz majd valami fotográfia is, de addig idekopírozom a robotképet. láthatók rajta a vérerek, már tisztességesen működnek. a szemem is tudom mozgatni, de nagyon lassan, a csukott szemhéj alatt. hajam is van már, bár alíg észrevehető. és persze anya pocija is domborodik már, elég sokan észreveszik a változásokat, és erre mindannyian büszkék vagyunk. különösen apa, aki alíg várta már, hogy szemmel látható legyen létezésem.

talán ma lesz az a nap, amikor világra segítik kedves pajtásomat, zoltánt, lehel és ildikó babáját. örvendezünk és drukkolunk nekik!

közben nagy szomorúság is bújkál a lelkünkben: anyáék másik nagyon közeli barátai nemrég elvesztették a pici pocaklakót. ma derült ki. erősen szomorú. de ilyenkor mindig ott a vigasz, hogy talán jobb így, alíg pár hetesen, mielőtt megdobbana a pici szív, mint több hónapos magzatként vagy koraszülöttként szakítani az élet lehetőségével…

Gólyahír III.

Megfáztunk, anyát kicsit levette a lábóról a hűlés, és azon morfondírozunk, hogy mire ismét megyünk várandós klubba, kicserélődnek a kismamák és pocaklakóik, mert nagyon sokan világra jöttek az elmúlt napokban: feb. 23-án Dorothea, 27-én Áron Zoltán, 28-án Fülöp.

Lehet, hogy anyánál is jelentkeznek a terhességel járó memóriaproblémák (ezért nem ment a tanulás?), mert ugyan az anyukák neve is ismert, nem tudja arcokkal beaznosítani. Jobb esetben a levelezési listán kismama és baba fotója is megjelenik, így könnyen megy… De az az igazság, hogy mióta sokan vagyunk a klubban, nem jut idő bemutatkozásra. Hát ilyen ez.