Ákos 3 éves

Nagy buli kerekedett a tegnap, pedig csak utolsó pillanatben, délben engedtek ki a kórházból. Nem volt semmi súlyos, Ákos veleszületett sérvét és fitymaszűkületét kellett kicsit újradizájnolni. Erre még visszatérünk, mert a kórházban töltött napok megérnek egy külön bejegyzést. Csak idő és hangulat legyen az íráshoz…

Na, de reméljük mindenki jól érezte magát a tegnap! Akkor is, ha nem volt házi süti, itthon készült torta, stb. Folyt. köv. egy gyerekzsúrral, amin a környékbeli barátok vesznek majd részt, és három hároméves lesz az ünnepelt,  ill. a klubos szülinapi bulival.

Balról jobbra: Ákos, Balázs, Borcsa, Zolika

Az elmúlt hét képekben

Ismét úgy döntöttünk, hogy képekben ismertetjük a jelentősebb eseményeket. Sokkal jobb, mint hogy napokig, hetekig, hónapokig halogassuk a beszámolót…

Kolozsvári Magyar Napok, az Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett program: Totyogó sarok, azaz baba-mama szusszanó, óriáskockákkal játszó totyi-Balázzsal…

… sárkányölő Ákossal, aki későbbTigrisként ilyesztgetett mindenkit.

CS palacsintasütő maraton, ahol mindkét Babszem jól elvolt: Balázs két filctollal játszott, amjd Anyán lógva asszisztált a palacsintasütésnél, Ákos rohangálhatott, rajzfilemt nézhetett, megehette az első palacsintát, s Apa sem járt rosszul, mert a korai indulásra hivatkozva elsők között kóstolhatta meg a lekvárost és a csokisat is.

A mai bevásárlás szusszanója volt, amikor Ákos kalózzá változott.

És a Bonchidai Kastélynapok, ahol Ákos ismét lovagolhatott (a képen Csillagon). Nagyon szereti, és tényleg nagyon bátor és ügyes! Persze, elfogultak vagyunk, lehet, de akkor is…

Aztán egy nagy butaságot is lekövetett: megengedett egy csapot (bár előtte már fegyelmezték más anyukák, akik éppen a közelben voltak), és mindene vizes lett: a póló, a dzseki, a nadrág, a zokni, a cipő, még a bugyi is. Ajna blúzocskájára vette fel Apa pólóját, s így jött hazáig.

(Az első három kép Angifotó)

Állatkert (fotóriport)

Megjegyzések: több infó a brassói Állatkert honlapján; mi is sokkal több állatot kaptunk lencsevégre, de a ketrecek nagyon rontottak a minőségükön. Amúgy nem annyira lehangoló a látvány, mint 10-15 évvel ezelőtt…

Brassói nyár

Pontosan két hete tart brassói kényszernyaralásunk. Apa otthon asszisztál a saját hőközpont szerelésénél (mikicsentrála – ahogy S. tata becézi). A takarítás is eltart még, de reméljük, hogy pár nap múlva otthon leszünk, mindannyian együtt.

Itt semmi különös nem történt. Ákos sokat nyafog, sőt, szinte naponta hisztizik semmiségek miatt. A játszótéren szaladgálva, az új rollert próbálgatva sok sebet szerzett, sk. kenegeti körömvirágkenőccsel. Nagyon szívesen kirándul, gombászik, de ugyanakkor durván bánik a nála gyengébb állatokkal: cicát, galambot, verebet kerget, s nem átall azzal hősködni, hogy eltaposott egy csigát (véletlenül). A kutya, ha ugat, legyen bármilyen kicsi, félelmetes.

Balázska egyre ügyesebben mozog: az ágyában körbe-körbe, alacsonyabb bútorok mentén támaszkodva totyog. Négykézláb alig megy, a kúszás a fő helyváltoztatás, még mindig. Egy-egy vicces megnyilvánulása is van: pl. a hokedlibe nem csak két kézzel, de szájjal is kapaszkodik, amikor feláll. Ja, és persze mindent, de tényleg mindent betesz a szájába.  Hangicsálása még nem beszéd, de milőtt harapna, idézi “reakciómat”: Nenenene!

Végül néhány jobb kép az utóbbi hetekből (az állatkerti sétának külön bejegyzést szentelünk).

Ez még Kolozsvár, Rózsák parkja

Ötfogas mosoly

Ákos párhuzamosai

Nincs akadály (a fellépőnek használt tárgy CD-táska)

Szobatisztaság

Nagyon remélem, hogy nem kiabálom el túl korán: Ákos leszokott a pelenkáról. A nappali szobatisztasággal már elég jól álltunk, de éjjel mindig megtelt a pelenka. Aztán három nap egymás után száraz pelenkával ébredt, most pedig négy napja éjjelre sem kell pelenkázni. Eddig nem volt baleset, s remélem így is marad ez.

Hasmenések

Most már tényleg sok: Ákosnak ismét hasemenése van, lázzal. Hányinger nem társul hozzá, elég kicsi a valószínűsége, hogy vírusos, de ki tudja… Ha mindent az elején szeretnék kezdeni, a születéséhez kell visszatérni: akkor mekoniumot ürített, belélegezte, profilaktikusan antibiotikumozták. Lehet, hogy a ki nem alakult bélflóráját akkor intézték el: 5 hetesen már bűzös, zöld széklet robbant ki belőle naponta tízszer. Kezelések, kórház, végül valami enzimhiány volt a diagnózis. Azután kb. félévente volt véres széklete, emésztőrendszeri gyulladása, epeféreg, vérhas-gyanú, kórház (legutóbb február végén). Júniusban ismét hasonló tünetek, akkor homeopatát kerestünk fel a házidoki tanácsára: az első szer csak részben oldotta meg a problémát, a második csak lassan. De el sem telt egy hónap, megint itt tartunk… Szörnyű. És tegnap este, mikor láttam, hogy a szokottnál kicsit kókadtabb, ez volt az első gondolatom: jaj, megint beteg lesz, ismét a gyomra… De elhessegettem a fekete felhőt, este bevágott még másfél szelet dinnyét, éjjelre pedig belázásodott. Az előző tapasztalatokból okulva reggel nem volt tejivás, gyógyteákat kapott, diétázott… Láz váltakozó óránként: hol magas, hol épp csak hőemelkedés… Aztán csak délután volt széklete, s beigazolódott a gyanú. Háziorvossal, homeopatával konzultáltunk, újab szer, ez most talán már az alkati szere lesz. Állítólag most nem annyira ijesztőek és nyugtalanítóak a tünetek… Hát nekünk mindig azok, amikor a rosszcsont gyermek szédeleg, egyik ágyból a másikba támolyog, sírdogál, nyafog, alszik, de görcsökre ébred stb.

Balázska amúgy alig lábalt ki élete első hasmenéséből, de nála aránylag enyhe kimenetelű volt, jól reagált a porokra, diétára, megette a rizses-murkos papikat, itta a teákat, az ásványvizet, nem eset kétségbe attól, hogy este nincs tej… Kicsi hős.

A sok kilométeres lemaradás

Hát nesze neked, jobb ritmus: pont három hónapos a lemaradás. Nehéz lesz pótolni mindent.

Balázs még nem volt 7 hónapos, amikor elkezdett kúszni. Azóta is profi, bár nem használja mindkét karját és mindkét lábát egyformán: a abal karját és a jobb lábát használja arra, hogy haladjon, a jobb kezével és abal lábával „kormányoz”, azaz irányt változtat, ha szükséges. Négykézlábra emelkedik és himbálózik, de még nem halad. Viszont többször felemelkedett lábra (először szekrényfiókba kapaszkodva, másodszor kanapén, harmadszor fürdőkádban – sajnos egyiket sem sikerült még megörökíteni).

Sokszor voltunk gyermekorvosnál vele. Először az angolkór gyanúja miatt, de jók lettek az analízisek (viszont komoly vashiány mutatkozott, 16 csepp vasat kellett szedjen naponta). Újabb kivizsgálás következett, ekkor már ultrahanggal: azt feltételezte a professzornő, hogy levált a rekeszizma. Hálistennek nem. Legutóbb refluxot diagnosztizált, most erre kap kezelést, s úgy tűnik, használ. Nagy baj nem lehet, mert szépen fejlődik, 9 hónaposan 9,5 kg és 74 cm volt. Van már öt foga is: az alsók aránylag kis vesződéssel bújtak ki, de a felsők nagyon megkínozták…

Ákos vakáción: a bölcsödében nyári szünet van ebben a hónapban, óvoda csak szept. 15-én kezdődik. Úgy döntöttünk, nem visszük vissza a bölcsibe, hogy aztán egyik napról a másikra történjen a váltás. Persze nehéz itthon is, mert nem ugyanaz a fegyelem és szigorú program van, lehet nyafogni, sőt, hisztizni is.

Ákos amúgy nagyon ügyesen megtanult biciklizni. Először „taposóvá” alakítottuk (levettük a pedálokat), és kivágtunk valamennyit a vázból, hogy leérjen a lába. Hamar megtanult egyensúlyozni. Pár hete pedig ő kérte, hogy tegyük fel a pedálokat. Elindulni nem tud egyedül, de ha lendületbe jön, akkor ügyesen megy 10-20 métereket. Sajnos a „motorozás” még mindig gyorsabb, ezért az maradt a kedvenc jármű.

Rövid családi nyaralásunk volt Parajdon. Ákos élvezte, Balázs nem. Elég sokat kellett baktatni a bányáig, ott sok volt a turista, nagy volt a zsivaj, még a neonfények is lehangolóak voltak, de nagyobbaknak mindenféle időtöltésre van lehetőség. Reméljük, hogy legalább jót tett a kicsi szervezetüknek, mert különben nem érte meg… Valamikor megyünk Brassóba is, de az nem lesz családi vakáció (közben itthon hőközpontot szerelnek, szigetelnek stb.), és ha minden jól alakul, T. dédnagytatához is ellátogatunk augusztus végén. S ha sikerül céges autót kölcsönözni egy-egy hétvégre, akkor talán megismételjük a szombati baráti látogatást ill. a tegnapelőtti kiruccanást Tarnicára.

Hírek

Gyalázatosan le vagyunk maradva a beszámolókkal. Most csak távírati sílusban. Aztán reméljük, hogy visszatérünk valami jobb ritmusba.

Balázs betöltötte a 6 hónapot. Mostanában elég sokat voltunk orvosoknál, visszatapsoltak többször. Egy-egy kis megfázás két hét köhögéssel és /vagy szortyogással jár. Egy adott pillanatban felmerült az angolkór gyanúja is, de márelvetették, talán furcsább a csontozata, beesett a mellkas, levegővételkor tovább “tojpad”, a kutacs is nagy, de amúgy nincs ok aggódni, s visszajárunk majd ellenőrzéekre. Az orrüregben is lehet valami megkésett porcosodás (s nem kizárt, hogy az audiológiai vizsgálatok is ezért voltak hasznavehetetlenek).

A fentieket leszámítva minden a legnagyobb rendben van: mosolyog, eszik, alszik (egy szobában Ákossal, kb. este 11-től reggel 5-ig), forgolódik, sőt, valami kezdetleges helyváltoztatási módszere is van, nyújtózkodás, hempergés, araszolás… tény, hogy előbb-utóbb elér bármit, amit meglát és kíváncsi rá. Persze mindenre kíváncsi.

Vasárnap volt a keresztelője. Nagyon egyszerű, családias volt, szép és tartalmas volt a szertartás, az ebéd és a torta is finom lett, s a keresztszülők meg a család is jól érezte magát, reméljük.

Ákos pár napja lábalt ki egy gennyes mandulagyulladásból. December közepeóta alig volt meghűlve, az is csak egy-egy kis taknyolás volt. Mostanra úgy látszik, kifáradt az ellenállóképessége, de gyakorlatilag csak fél napig volt lázas, az alkati szerével és helyi fertőtlenítéssel pedig nagyon hamar helyrejött. Az orvosnő aranyos volt, nagyon örült és szinte ujjongva kérte Ákost, hogy még egyszer nézhesse meg: tényleg eltűnt minden gyulladásra utaló jel?

A dackorszak még tart, nagyon sok türelem kell hozzá. Vannak napok,amikor reggeltől estig nyafog, na az a legszörnyűbb. A szobatisztaság még távolinak tűnik, de talán ha felmelegszik az idő, akkor kicsit rámenősebbek leszünk.

Ákos olyan egy ideje, mint egy kis tükör: saját gesztusainkat látjuk viszont tőle, hanghordozásunkat is utánozza. Sokszor mond nagyon jókat, ezeket sajnos nem jegyezzük – ezért kellene a blogot írni, többek között, ugye.

Apa orrvérzésig dolgozik. Anya kevés szabad perceit önkéteskedésre fordítja (pl. erre). És mindenki nagyon várja a jóidőt!

Balázs Nőnapi ajándéka:

egy csokor lázrózsa.

Man’s world

Apa számítógépezik, Ákos autózik. Balázs, ahelyett, hogy szopizzon, kitekerdett nyakkal és sóvárogva bámulja hol egyiket, hol másikat. This is a man’s world…
Vajon a matriarchátusban hogy néz(ett) ki egy hasonló családi kör?