Babszem blogja

Ma reggel többször négykézláb ringattam magam. Azt hiszem, a kukac-araszolást hamarosan fejlettebb technikára cserélem… Mellesleg a kúszás nem volt elég gyors helyváltoztatási módszer, hátrafele jobban ment nekem, és csak kis távon működött, hogy elérjek egy-egy színes játékot.

Nagyon gyorsan telnek a napok, a hetek…

Minden rendben van. Múlt héten ugyan lázas voltam 2 napig, de bizonyára a harmadik fog okozta a galibát. Kicsit piros volt a torkom is, de nagyon hamar helyrejöttem. A doktornénis bosszúságokat most nem részletezem. Anya eldöntötte, hogy keres más orvost, aki közelebb rendel és elérhető legalább hétköznapokon.

Hétvégén volt babás baráti összejövetel. Készültek szép fotók (meg lehet nézni a fotóalbumban).

Kedden pedig, a Föld Napján, bicikliztünk anyával és apával. Nagyon élveztem, de egyszer csak elálmosodtam, s lekoppant a szemem… meg a fejem… Kis szundi után ismét daloltam a nekem beállított ülésen. Szombaton is megyünk!

Csöndes a vízpart, Ákos alszik.
Hallatszik gerlék neszezése.
Hallatszik lombok szívverése,
messzi nevetés, messzi játék.
Merész vágyad valóra váljék.
Félénk álmod valóra váljék
(Minden találkozás ajándék!
Titokzatos vendégünk gyermek
alakban lélek ébredése,
megbékélés közeledése,
valóságos fény, foszló árnyék).

A következő bejegyzést nem halogatnám, ezért gyorsan összefoglaljuk a múlt hétvégét. Marosvásárhelyen voltunk, és a pocsék, esős idő ellenére kitűnően éreztük magunkat. Anya nem vitt el bábszínházba, mert éppen ennem kellett, de délben elvitt egy commedia dell’arte előadásra, amit végignéztem! Este ismét elengedtem Anyát egyedül színházalni… Másnap sok barátnő és rokon került az ismerősi körömbe, de számomra legnagyobb élményt mégis a zongorázás jelentette.

A toplista élén egy piros, kulcs alakú, de annál sokkal izgalmasabb játék van, aminek egyik része kitűnően pörgethető. Már nagyon profi vagyok ebben a műveletben. Gyakorlatilag minden játékon kísérletezem a jól begyakorolt mozdulattal, hogy hátha máshol is pörög valami.

Szorosan első hely mögött a címkék találhatók. Hálistennek majdnem minden bébijátékon van egy-két tisztességes címke. Kívételt képeznek azok, amikről Anya (kezdő korában) ügyesen leoperálta, gondolván, hogy fölöslegesek és csúnyák…

A rágható kulcstartó lecsúszott a harmadik helyre, de azért még mindig dobogós.

A szárazcumiu is csak játék mostanában. Például “pipa”.

Írtó jó társas játék a feleselgetés. Ebben még nem vagyok profi, mert nem tudom a felnőttek számára is érthető módon artikulálni a szavakat.

Amikor kis mozgásra vágyom, jöhet a csápolás! Figyelem, aki szédülős, ne nézze meg a babszemmozit!

Húsvékor nem voltunk itthon. Pénteken hosszas készülődés után felkerekedtünk, és elindultunk Brassóba, nagyszüleimhez. Az út zökkenőmentes volt számomra, csak Anyát viselte meg, hogy hátul utazott, velem. A sok izgalom miatt első nap nagyon későn aludtam el, de másnap már minden rendben volt. Kimondottan jól esett nekem is, Anyának is, hogy együt aludtunk.

A rossz idő ellenére minden nap sokat voltam levegőn. Anya volt osztálytársa kölcsönadta a fia babakocsiját - Alpár elég hangosan tiltakozott a dolog ellen, pedig ő már 2 éves. A “Pojánában” is voltunk: láttam fenyvest, havat, sok sízőt és még több kocaturistát. Ott találkoztunk Anyáék Csíkszeredában élő barátaival, akiknek három fiuk van - a két nagyobbik rendesen barátkozott, a legkisebb pedig csak megpiszkált a puskául szolgáló bottal.

Hétfőn hatalamas locsolási akcióban vettem részt. Ennyi szép lány ölében nem ültem még. Az egész kiruccanás alatt kényeztettett mindenki, nem panaszkodom… Közben a Nyuszi elvitte a hajam, de hozott helyette sok játékot, ugyhogy nem is bánom, jó csere volt.

Hazafele jövet is jól utaztunk. Igaz, meg kellett álltunk Vásárhelyen is egy egészen rövid időre, mert nagyon nyűgös voltam már az autós ülésben, és két hatalmas böfi is bántalmazott. Aztán itthon nagyon jó volt kipihenni a sok kalandot és jó volt ismét találkozni a kis pajtásaimmal. Ma viszont megszúrt a doktor néni, be kellett adja a 6 hónapos oltást, ezért nyűgös vagyok. Remélem hamar elmúlik.

Itt a tavasz, hamarosan lekerül a téli sapka, s alatta nem lesz már rocker frizurám:

Másodszor is kopasz lettem, na de semmi baj… Az az igazság, hogy rám nem érvényes ez az Illés-dalszöveg, csak így: először lettem kopasz én…

Kellemes húsvétot és szép tavaszt!

Még nem bújt ki, de ma reggel nagy izgalmat okozott ihhon az is, hogy már látszik. Anya mindenkinek meg kellett mutassa, pedig én növesztettem, s most naponta többször macerál azzal, hogy a szájamban matat.

Háziorvosnál voltunk, azt mondta, jobban vagyok. Ennek örömére kicsit elvetettük a súlykot a mai levegőzéssel, reméljük nem lesznek következményei.

Zolikát is felköszöntöttük. Egy hete volt az egy éves születésnapja, de ma szerveztek babazsúrt. A többiek pár hónappal nagyobbak, nem akartak játszani velem, csak a cumis üvegem iránt mutattak némi érdeklődést. De aztán Zolika apukája megmutatta az akváriumot, és én is nagyon jól szórakoztam. Képzeléjétek, színes és fényes dolgok, halacskák úsznak benne, nagyon bulis!

Sajnos ismét ágynak estem. Nem is gondoltuk volna, hogy valami komoly lesz abból a kis hőemelkedősből és szortyogásból, ami szombaton mutatkozott. Nem kaptam semmilyen gyógyszert, annyira jelentéktelennek tűnt az egész. Igaz, hogy aznap és másnap éjjel nagyon sokszor felébredtem, majd elkezdtem köhögni is. Csak tegnap jutottunk el az orvos nénihez, és csak azért, hogy a köhögésem hallgassa meg. No, hát meghallgatta. Fel is írt gyorsan négyféle szirupot. Bleah! De ma már jelentősen jobban vagyok.

A jó hír: megszabadultam a csípő-merevítőtől!

Szinte elfelejtettem írni, hogy vettünk márciuskát. Boriskának. Ő az egyetlen kislány a környéken, mostanában gyakran sétálunk együtt. Igaz, hogy még külön kocsiban, de nna… Valakinek csak kellett kedveskedni így, tavasz közeledtével…

PS: félreértés ne essék, nem utcai árusoktól szereztünk be holmi “digitális mörcisort“, a hagyománytisztelet sem vezérelt, de láttunk egy kedves kicsi ruhát, éppen neki valót, ami ráadásul olcsóbb is volt, mint egy márciuska, így nem lehetett otthagyni…