Az első “új” bejegyzés

Tulajdonképpen egy kvíz: találjátok ki, melyik kép ábrázolja Ákost, illetve melyik készült Balázsról!

(Az ötlet Angitól származik, aki egélsz sorozatot gyártott le két fiáról, a közel 3 éves Gergelyről és az egy éves Endréről.)

Változások előtt, változások után

Ez a bejegyzés vízválasztó. Távirati stílusban megírjuk a változásokat, újságokat.

Ákos volt cirkuszban. Magyon tetszett neki. Sajnos oroszlán nem volt, tigris sem. De lehetett lovagolni póni lovacskán, és a bohúc bácsi is nagy élmény volt.

Hűlések, vírusok jöttek és mentek. Legutóbb már elég durva volt: két napig 39 fokos láz. Az antibiotikumos kezelést megúsztuk. Éljen a homeopátia!

Dúl a dackorszak.

Nem utolsó, sőt, a legfontosabb: megszületett kistesó. A babablog hamarosan átalakul: nem lesz többé Babszem, aza Ákos kizárolagos tulajdona, és megszűnik az egyes szám első személy. Remélem a változás nem válik majd kárára.

Addig is: viszlát!

Miért nyafogsz, Apa?

Nincs magyarázat az esti nyűgösségre… Anya mégis meg szokta kérdezni, mikor nyafogok: Miért nyafogsz, Ákoskám?

Ma is így volt. Aztán később Apa nem tudta rám adni a pizsamát. Hiába na, nagyon bonyolult egy Apának a sok lyuk meg kapocs… Nem mondott semmit, többször próbálkozott, végül… feladta. Megkérdeztem én is (pedig tudtam, hogy nincs rá magyarázat): Miért nyafogsz, Apa?

Bölcsödeláz?

Anya komolyan kételkedik benne, hogy ott szedtem volna össze ezt a haszontalkan vírust, de tény, hogy vasárnap estére levett a lábamról. Azelőtt is volt kicsi orrdugulásom, de nem zavart, nem produkáltam mellé semmilyen más tünetet, jókedvem volt, ettem, nem adtam okot gyanakvásra.

Az első éjszaka kegyetlen volt, sokat sírtam, torokfájásra panaszkodtam. Tegnap nem akartam enni szinte semmi, reggel alíg egy-két órát voltam virgonc, azután szédelegtem a lakásban és nyafogtam, majd 11-kor ágyba kéreztem és nem is nagyon akartam felkelni onnan. Délután a doktornénihez mentünk, megvizsgált, s elég ijesztőnek találta helyzetet (úgy tűnt neki, hogy gennyes a mandulám). Nem írt fel antibiótikumot, hálistennek, de ma vissza kellett menni felülvizsgálásra. Csak piros a torok, vagy hatott a sok fertőtlenítő, amit felírt (a metilkéktől zöldet pisiltem, hihi). Minden estre ma jó kedvem volt, sokat rosszalkodtam, már ettem, aludni egyáltalán nem akartam délután,  de azért még kicsit kell kúráljanak…

Sajnos úgy tűnik, a héten nem mehetek bölcsödébe sem, pedig már kezdtem megszokni.

Ja, s ma a szemész sem akart megvizsgálni, pedig több, mint két hónapja nekivágtunk ennek a kivizsgálásnak. A nyári szünet miatt és az időpontkérés bonyodalmai miatt csak ma sikerült eljutni oda. De a szemembe kell majd csepegtessenek, és azon kívül, hogy elég hosszas és elég macerás az egész procedúra, állítólag az visszaesést és lázat okozhat, ha nem vagyok még teljesen jól. Újabb két hét várakozás következik, újabb időpontkérés… Ez van, Anya nem szereti a szexi kancsiságom.

Boribon, Annipanni és Pilóta bácsi

Biztosan ti is ismeritek Marék Veronika hőseit. Minden kisgyerek kedvence, legalábbis a környezetünkben egy olyan gyereket sem ismerünk, aki ne szeretné például Boribont. Én Laci és az oroszlánt is nagyon kedvelem, így természetes, hogy amikor egyre többször adódott alkalom, hogy Anya vagy Apa mesét mondjon nekem, könyv nélkül, akkor én neveztem meg a szereplőket: legyen benne Boribon, Annipanni… Pilóta bácsi… és helikopter! Hónapok óta tart. És még működik. Sok-sok mesét kellett kitaláljanak nekem. Most csak azt sajnáljuk, hogy nem jegyeztük fel ezeket, de lehet, hogy legalább néhányat sikerül majd vázolni.

Ismét a bölcsödéről

Ma ott aludtam, képzeljétek! Pizsamában! A kutyásat vitte be nekem Apa a reggel. Mikor Anya értem jött, nem akartam elengedni a kezemből. A dada furcsálló fejcsóválással mondta is Anyának, hogy aludtam, elég jól (vajon ez mit jelent, egy órát? másfelet?), de a ruháimhoz nagyon ragaszkodtam, azokat öleltem. Így derült ki, hogy Cica nem aludhatott velem. Ő pedig régi alvó barátom, s talán ő a kedvenc (meg Elefánt is, de ő nagy, nem jöhet velem bölcsődébe, és Nyuszi is, de őt inkább Anya kedveli). Cica Majmot is helyettesíti, aki egyszerűen kedvenc plüss, szeretem gyámbászni, de miután egy éjszaka ott aludt, tegnap haza akartam hozni, de közben többször porba tiportam szegénykét, ki kellett mosni.  Na, azért kellett a kantáros farmeremmel aludjak, mert Cicát elvették.

Ma már szó sem volt büntetésről, nem is sírtam (csak egy kicsit, együttérzésből, mert Borcsa is sírt, mikor elköszönt az apukájától), s két dada is mondta Anyának, elismerően, hogy milyen jól eszem. Egyszóval kezdem megszokni. De azért nem egészen kerek a világ: tegnap bejelentettem, hogy jó lenne, ha apa is ott maradna velem a bölcsödében, ma délután pedig nem akartam elengedni Anyát várandós klubba. A nyakába csimpaszkodtam, és arra kértem, ne menjen sehová. Ja, bölcsöde után többször az ölébe kéreztem…

Első nap a bölcsödében

A reggeli elválás laza volt, Apának köszönni sem akartam, ahogy rám adta a házicipőt, eliszkoltam játszani.

Aztán Anya jött értem. Elég nehezen igazodik el rajtam. Amikor jött, éppen keservesen zokogtam, mert egy perccel korábban kivitték Borcsát, és azt hittem, teljesen egyedül maradtam. Vele játszottam egész nap. Pontosabban délelőtt, mert ebéd után hazajöttünk.

Ami biztos, hogy pisiltem is, kakáltam is, erre nagyon büszke vagyok. Meg hogy megettem az ebédet. A reggelihez nem nagyon nyúltam, mert a dada elmesélése szerint búsultam. Ez Borcsira is érvényes megjegyzés volt… Anyának nem igazán tudtam elmondani, mi volt az ebéd, csak azt, hogy leves és krumpli…

Itthon jobban felbátorodtam, elmondtam, hogy néztük a tévét! Volt benne bácsi és autók. Olyant is meséltem, ami Anyának nagyon fura volt:

- Keservesen sírtam, Anya…
- Miért?
- Mert nem voltál ott.
- Ki mondta neked, hogy keservesen sírsz?
- Az ovónéni.

Csak az hibázik, hogy nincs ovónéni, a dadák pedig nem beszélnek magyarul.

Nehezen bogozza ki Anya a büntetésemről szóló mesémet is. Az ágyban kellett aludjak a majommal, de hogy miért, azt elég ködösen fogalmaztam meg. A dadák semmit nem említettek Anyának, így elég nagy rejtély az egész, hacsak este nem mesélek többet Apának, vagy ha Borcsa nem számol be a Nagyoknak viselt dolgainkról.

Ja, még valami (Anya szerint a legviccesebb): a tréningfelsőmre rá volt ragasztva egy cédula, a nevemmel: OCOŞ.

Ma volt a szülinapom…

Nagyon jó nap volt. Már reggel kaptam ajándékot Anyától és Apától, egy kis tűzoltókocsit. Nem igazán tetszett, hogy nem piros, de Apa szerint ez egy amerikai, pontosabban San Francisco-i modell, azért olyan sárga… Kicsi létra van rajta, és nem is szirénázik, de azért tetszik, mert fémből van és nagyon jól lehet vele játszani a kisszéken, bilizés közben… Volt még egy kisbusz is, meg később a képen látható tortra.

A délutánban az volt a legjobb, hogy sokan-sokan jöttek köszönteni. Már amikor felébredtem, kerestem az én vendégeimet. Mindenkinek ujjonva nyitottam ajtót, s minden ajándéknak nagyon-nagyon örültem. Kaptam tűzoltó helikoptert, tűzoltó autót, óriási kotrógépet, egy pont olyan autót, amilyen van Márknak, s ami nagyon tetszik, s amiért mindig huza-vona van, ha nála játszom, kirakóst, édességeket, könyveket, ruhafélét is, szóval sokmindent!

A legeslegjobban pedig a tortának és a gyertyának és az éneklésnek örültem. Kellett volna látni, hogy meghatódtam, hogy énekelték nekem a Boldog születésnapot és az Ég a gyertya, ég-et.

S annyira nagyon felpörögtem, hogy Apa nem is tudott készíteni rólam egy valamire való fotót. Míg a képeken szinte mindenki látható, felismerhető, rólam sok ilyen “hologram” (Angéla találó megnevezése) készült. Mintha más dimenzióban lennék, hihihi:

Visszajátszás

Ma délután alig aludtam. Anya szerint egy órás sem, ezért visszadugott a hálózsákba, s szokás szerint otthagyott a szobában… Míg rá nem törtem… Nagyon megijedt, hiszen azt gondolta, az ágyban kuksolok, s előbb-utóbb elalszom. Itt az események visszajátszása:

Az első Totyogó Motoros Találkozó

Anyáék nagyon pihentek… Kitalálták, hogy megszervezik az első TMT-t. Nem tudjuk, volt-e ilyen valahol, valamikor, de mi nagyon jól éreztük magunkat. Szó ami szó: a sportpályán rövid ideig furikáztunk, a felvonulásra is alig lehetett összeterelni mindenkit (nem is sikerült), de persze nem is ez volt a lényeg. Kipróbáltunk mindenféle járgányt, labdáztunk, körhintáztunk, homokoztunk, csúszdáztunk, kisautókkal játszottunk, ettünk-ittunk. Talán lesz folytatása, addig is nézzétek meg ezt a kis videót: