Pisilés

A ma esti pisilés nagy élmény volt: a kék teknőn állva, mint a nagyok, a vécébe… Anya kellett segítsen, persze, de nagyon büszke rám, hisz már majdnem úgy csinálom, mint a nagyok.

Májusi portré

Az öntudat ébredése

Anya nagyon büszke rám, mert szerinte szépen beszélek. R betűt még nem mondok, de azért elég jól érthető, mit szeretnék közölni.

Ma nagy nap van. A reggel a következő hangzott el:  Ákos felvitte a motorbiciklit a mosógépre. Nem anya vitte fel. Én vittem fel. Többször nem mondtam, hogy én, de úgy tűnik, tudom mit jelent.

20 hónaposan az élet

Rettenetesen elfoglalt vagyok. Reggeltől estig játsani kell. Reggel, miután egy órán keresztül rángatom anya ruháját, hogy menjünk a játszótérre, nem vagyok hajlandó felöltözni. Aztán ha kint vgyunk, nem vagyok hajlandó hazjönni ebédidőben. Aztán elalszom az étellel a számban. Aztán jó esetben másfél órát alszom, mert kell menni ki… Ugyanaz a menetrend, mint délelőtt: ki sem akarok menni, be sem akarok jönni.

Nagy elfoglaltságom a nyelvtanulás. Tudok már alapszavakat románul is: da, nu, bine, nu-i voie.

A homokozás mellé felzárkózott a pancsolás is: Laci tata egy egész veder vizet adott, s miután szétpancsoltam, hozott még egy vedernyit…

Szobatisztaság még messze… Ma pl. már másodszor voltam csóré seggel, de csak pisilni tutam… Fűbe kakálni nem tudok.

Persze egyre több szó esik a kistesóról. Nagy mosolyokat aratok, ha megválaszolom a kérdést: mi van anya hasába? Kicsi baba, alszik.

Fotóriport

Az elmúlt hónapban nagyon sokminden történt, de most sok szöveg helyett inkább sok kép lesz. Gyönyörű idő van, sajnáljuk bent, számítógép előtt tölteni a drága perceket, inkább kint vagyunk.

Brassó Pojána, március 17-én!

Mamáéknál az a legnagyobb buli, hogy van két vezetékes telefon, egyszerre kettőn lehet beszélni a robotnénivel!

Tévézni kb. ilyen pózban kell - így láttam a nagyoknál

Portré

Mindennapi homokozás

Esti fáradtság: gondoltam pihenek kicsit, mielőtt rászánom magam a két szoba közötti útra (anya nem szivesen cipel már, ha nem nagyon muszáj)

Szamosparti idill Katával

Angélafotó: Katócával és Gergellyel hazafele tartunk a Nagy Játszótérről

Matykóval és Boldizsárral kavicsokat hajigálunk a szökőkútba. Aznap tigrist és oroszlánt is láttunk!!!!

Ma flekkeneztünk, sajnos erről nincs kép. Ha engem kellett volna jellegzetes pózban elkapni, akkor a kép kb. úgy nézne ki, hogy épp a piros Logan kormányát tekergetem fél kézzel, a másikkal zenét teszek, sebességet váltok vagy éppen az ablaktörlőt kezelem…

Újabb biciklis képek is készülhettek volna. Talán majd holnap… A locsolási körútra ugyanis biciklivel megyünk! Hurrá!

S így utólag: kellemes ünnepeket mindenkinek, a lányoknak sok locsolót, a fiúknak sok piros tojást!

Előttem az út

Ma már nagyon kiakadtam a sok bentüléstől. Semmi sem volt jó, mindenért nyafogtam, sírtam, ha nem teljesült az akaratom a bömböléstől sem riadtam vissza. Aztán délután Laci tata eljött értünk, s az autóban már egyenesen pörge jókedvem volt.

Anya és Apa reméli, hogy holnap is szenzációszámba megy majd az autózás. Hosszú út áll előttünk: ismét meglátogatjuk brassói nagyszüleimet. Ráadásul lesz majd olyan nap, amikor Anya nem alszik ott velünk, sőt, egy idő után Apa is vissza kell jöjjön dolgozni. Ha jól érzem majd magam nélkülük is, már nagyfiú vagyok, ugye.

Antibiotikum

Hát itt a világvége, kéremszépen. Eddig Anya csak egy-egy sziruppal üldözött, ha meg voltam fázva és köhögtem is. Nem volt nagyon rossz, más babákhoz képest egészen jól túrtem a “kezelést”. De ami most történik, az már túlzás: reggel, délben, este, nha éjjel is előkerül az adagoló… Mondanom sem kell, egyik rosszabb, mint a másik, és most már azt sem nyelem le, ami eddig nem jelentett gondot…

Az történt, hogy az enyhe tüneteket egyre komolyabbak követték: taknyolás, köhögés, majd láz. Az eddigi praktikák eredménytelensége miatt hétfőn ismét felkerestük a dottonénit. Rettenetes patáliát rendeztem, mint soha – szinte nem is ismert rám az asszisztens néni és a doktor néni. Sokan voltak, várni kellett, Anyát is alaposan ki kellett vizsgálni, engem is… Nem bírtam, na! Sajnos ennek köszönhetem többek között, hogy antibiotikumos kezelésre fogtak. De más is volt: a hangulatom miatt Anya itthon további kivizsgálásoknak vetett alá. A doktor néni ejsze nem akarta megijeszteni, azért nem részletezte, mire is megy ki a házi vizsgálgatás, de Anya persze rögtön felhívott egy gyakornok gyermekgyógyászt, akit kifaggatott, s így kiderült: agyhártyagyulladással gyanúsított meg a doktor néni. Hálistennek itthon megnyugodtam, a tarkóm sem volt hajlíthatatlan (vízszintes fekvő pozícióban az államat a mellkasomra kellett hajtsa Anya), a lábam sem kaptam fel a kísérlet alatt, így nem kellett kórházba vonulni. Itthon kínlódunk a szirupokkal. De ma legalább már nem volt lázam, legalább a lázcsillapító szirup és kúp elmaradt.

Jobban akarok lenni, persze, mert különben nem együnk Mamához és Tatához Brassóba…

Másfél év

Sokan nem is gondolják, milyen kerek évforduló, ha az ember(ke) születésnapjáról van szó. Anya már tegnap kezdett készülni rá, darázsfészket sütött. Nekem is nagyon ízlett, másnak is, így mára csak egy maradt, de az az enyém lehetett.

A klubos szülinapra is szerettünk volna elérni, ahol az egy és 2-3-4 stb éves babákat ünnepelték, de a taknyolásom és a köhécselésem miatt Anya úgy döntött,, inkább kihagyjuk, és Laci tatáékat látogatjuk meg. Számomra a nagy szenzáció az volt, hogy autóztunk! Dida mama pedig sütött palacsintát, meg is ettem majdnem kettőt tehéntúróval és neggylekvárral. Duda (pattogatott kukorica) is volt, ugyhogy nekem nagyszerűen telt.

A napomat beárnyékolja az első anyai pofon. Nem fájt nagyon, de megsértődtem. A nagyok szerint megérdemeltem, mert bár Anya kétszer is rámszólt, hogy ne harapjam meg, nem fogadtam szót.  Utána bántuk mindketten a dolgot, de nem lehetett visszavonni, meg-nem-történtté tenni.

Az ünnephez hozzátartozik egy bejelentés is: lesz kistestvérem. Igaz, nem mindent értek, amit ezzel kapcsolatosan a fejem fölött beszélnek, de eljön mindennek az ideje.

(A névnapomra+születésnapomra kapott hinta múködik!)

Farsang farka

Hétfőn elmentünk a Kismama Klub és az Amarillys Társaság által szervezett farsangi mulatságra, ami történetesen egybeesett Mátyás király névnapjával, ezért torta is készült. Anya nem adott belőle, mert kicsit félti az érzékeny gyomrom.

Kiskutyának öltöztettek/maszkoltak. Sajnos nagyon keveset tűrtem magamon a jelmezt, és Akárcsak Tibike szülei, Anyáék sem fényképeztek. A kamerát nem felejtették itthon, de a bele járó elemeket igen. Ákos és Aba édesanyja készített képeket, a Transindexen pedig megjelent egy kis videó is (ezen látszom legjobban, fekete foltos fehér kiskutya vagyok az első kockákon).

Az első percekben nagyon tetszett nekem a cica (Ákos), majd elég nagy érdeklődést tanúsítottam a fegyveres lovagok és sisakos vitézek iránt, Tibike gitárja is nagyon kellett volna nekem, de amíg el nem kezdődött az evés (volt jekk , azaz keksz, ama és naancs) és a táncház, többször jelentettem be, hogy haza akarok menni. Nem is vártuk ki a mulatság végét.

Történt egy kisebb incidens is: az asztal alatt hancúroztam a jányokkal. Apa nagyon mulatott azon, hogy letepertek, de sírás lett a vége, mert B. naaagyon megharapta az arcom. Persze gavallér voltam, és letagadtam, hogy ő volt (pedig Apa látta, B. anyukája pedig igazolta, hogy teljesen az ő lányára jellemző gesztus volt), és azt füllentettem, hogy egy fiú harapott meg. Az árnikás gél ellenére sem látványos a gyógyulás…

Szombaton lesz még egy farsangi mulatság: jelmezes biziklis felvonulás. Remélem Apa elvisz, akkor is ha csak egy vicces kalap lesz a jelmezem (a kutyát inkább ne adják rám, ha lehet!).

Kérdezz-felelek

- Hogy hívnak?

- Ákos.

- Hány éves vagy?

- Egy.

(A teljes név, illetve a pontos kor – 1 éves és 5 hónapos – még túl nehéz, de nnna, igyekszem.)

Ma voltunk kint a nagy hóban. Délelőtt Anya gyúrt nekem hólabdát, nagyon tetszett. És készített egy kacsát. Azt mondta rá, hogy hóember, de szerintem kacsára hasonlított. Délután is voltunk kint, Bogival és Borcsával. Nevükön nevezem őket is! Anya és Bogi nagyon vicces csatába kezdett, hógolyókat dobtak egymásra, remekül szórakoztam!